Ezrek életébe került ez a tévedés
A tengerészeti történelem legnagyobb katasztrófájaként tartják számon a Wilhelm Gustloff elsüllyedését.
A második világháború szörnyűségeinek egy része jól ismert még a laikusok előtt is, vannak azonban olyan fejezetek, amelyekről csak kevesen hallottak. A Wilhelm Gustloff nevű hajó elsüllyesztése egy ezek közül.
A Hannibál hadművelet
A német irányítás alatt álló hajó több szerepet is betöltött története során. A tengerjárót az „Erő az öröm által” (Kraft durch Freude – KdF) szabadidős szervezet építette az 1930-as években, a csoport túrák szervezésével foglalkozott, a modern tömegturizmus előfutárának is tekinthető – olvasható a Múlt-kor oldalán. A Háborús idők alatt aztán kórházhajóként szolgált.
1945. Január 30-án azonban más feladata volt a Balti-tengeren. Azon az estén a Hannibál hadműveletben vett részt, amely a történelem egyik legnagyobb evakuáló akciója volt – olvasható a The Past nevű oldalon.
Több mint egy millió embert, sérült katonákat és civileket menekítettek a németek nyugatra a szovjet támadások elől.
Az akció egészen az utolsó német megadásig, május 8-ig tartott. A németek „unser kleines Dünkirchen” -ként, vagyis „a mi kis Dunkirkünk” -ként is emlegetik az eseményt.
A Wilhelm Gustloff is menekülteket szállított. A 2 ezer fő (1500 utas és 500 fős személyzet) befogadására tervezett hajó nagyjából 7-10 ezer emberrel a fedélzeten – amelyből megközelítőleg 4-5 ezer gyermek volt – mindössze egy pár torpedóhajó kíséretében, hagyta el a lengyelországi kikötőt – írja a The National WWII Museum New Orleans.
A hajón tartózkodók pontos száma valószínűleg soha nem fog kiderülni. A források egymásnak ellentmondó adatokkal szolgálnak – olvasható a History Hit oldalán. Van, amely szerint 11 ezer fő volt a fedélzeten, más dokumentumok ezt a számot 10 ezer körülire vagy még kevesebbre becsülik. Egy biztos, a hajó a tervezésénél megszabott főnek a többszörösét szállította, ebből kifolyólag csak álló helyek voltak rajta.
A végzetes út
A Balti-tenger sötét vizeiben, Pomeránia partjainál azonban ott leselkedett bevetésre készen, Alekszandr Marinyeszko irányítása alatt, a szovjet S-13 típusú tengeralattjáró. Ottani idő szerint, este 9 órakor 4 torpedót lőtt ki a menekülteket szállító hajóra, amelyekből három célba is ért: az orrát, a farát és a hajó közepét érte találat.
A jelenet hamar horrorisztikussá vált: robbanások sorozata rázta meg a hajót, gyerekek repültek át a korlátokon, emberek csúszkáltak a jeges fedélzeten majd estek bele a tengerbe vagy szorultak az oldalára borult hajó alá. Nem számíthattak segítségre. A képzett legénység nagy része az előcsarnokban ragadt a biztonsági ajtók mögött, amelyek a torpedók becsapódásakor rögtön lezártak.
A Wilhelm Gustloff egy órán belül elsüllyedt.
Azok, akik túlélték a becsapódásokat és nem vesztették életüket a fedélzeten kialakult káoszban, halálra fagytak a Balti-tenger jeges vizében.
A halottak számát 6-9 ezer főre becsülik, de ez is csak hozzávetőleges, ugyanis a mentést végző hajók 8 ezer halottnál abba hagyták a számlálást. Ezzel az eset a legborzasztóbb tengerészeti katasztrófaként írta be magát a történelembe, négyszer annyi emberéletet követelt, mint a Titanic. A mentőhajóknak 1252 embert sikerült biztonságba helyezniük.
A túlélők történetei
A túlélők egyik figyelemre méltó története egy anyukáról szólt, aki kisbabáját a személyzet egyik tagjának adta, aki aztán a csecsemővel együtt eltűnt. Az asszony nem tudta, hogy a tengerbe veszett vagy sikerült-e megmenekülnie. Később, egy mentő hajón megjelent egy alak és átnyújtotta neki a gyermeket.
A legtöbb történet viszont nem végződött ilyen boldogan. Beszámolók szerint az esemény egyik legszörnyűbb mozzanata a sétálófedélzetet borító üveglapok voltak. A fedélzet alatt tartózkodók közül sokan sikeresen felküzdötték magukat a lépcsőkön keresztül a sétálófedélzetig a kijutás reményében.
A megmenekülés illúziója azonban hamar szertefoszlott, amikoris egy kiút nélküli „üveg koporsóban” találták magukat. Arról nem is beszélve, hogy a fedélzetre jutásért való harcban nagy tömeg alakult ki a lépcsőkön és az emberek agyonnyomták egymást.
Háborús bűncselekménynek tekinthető-e?
A szovjetek katonákat szállító felfegyverzett hajókra vadásztak. Ezeknek a kritériumoknak hellyel-közzel a Gustloff is megfelelt, a fedélzeten tartózkodtak katonai személyek is, de az utasok nagy része civil volt.
A felső fedélzeteken légvédelmi ágyúkat helyeztek el, annak reményében, hogy ez elrettenti az ellenséget a támadástól. Azonban felfegyverkezve, időszakosan kivilágítás nélkül áthaladni egy háborús zónán katonai célponttá tette őket. A szovjetek nem tudták, hogy menekülteket szállít, ezért technikailag, nem tekinthető háborús bűncselekménynek.
A Szovjetunió sosem kért bocsánatot a hajó elsüllyesztésért, sőt megbánást sem igen mutatott.
Az akció után Marinyeszkót azonban lefokozták és Szibériába került munkatáborba. 1990-ben, 45 évvel a katasztrófa után Gorbacsov posztumusz a Szovjetunió Hőse, a Szovjetunió legmagasabb kitüntetésében részesítette.
„A szarkofágon kívül semmi sem tetszett” – ilyen üzeneteket hagytak az ókori turisták
V. és VI. Ramszesz közös sírjában lenyűgöző, ókori látogatók által készített feliratok olvashatók.
„Nem ismerünk hasonló esetet” – rejtélyes, ősi sírt találtak Szudánban
A kutatók elszigetelt, ám annál különlegesebb nyughelyet találtak egy szudáni sivatagban.
Tényleg római eredetű a náci karlendítés?
Egyes szélsőjobboldali csoportok szerint a fasiszták és nácik által használt mozdulat ókori gyökerekkel bír. De mit mond a tudomány?
Tízezer éves arcokat fedeztek fel egy ősi településen
Sefer Tepe egy olyan régióban található, ahol több újkőkori település is ismert.
Leleteket hoztak a felszínre a spanyol kincseshajóról
A San José több mint 300 éve süllyedt el Kolumbia partjainál.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
