Máig sok a kérdőjel az 1956-os szabadságharc kapcsán

Október 23. hazánk nemzeti ünnepe, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetére, a magyar nép hősies, a függetlenségért és a szabadságért folyó küzdelemére, az elnyomás elleni fellépésére emlékeztet. 1989. október 23. egyben a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának napja.

1956 őszén az országban egyre nőtt az elégedetlenség a szovjet megszállás és a Rákosi-rendszer miatt, ez október 23-én, a budapesti egyetemisták békés tömegtüntetésében csúcsosodott ki, amelyhez hamarosan ezrek csatlakoztak. A tömeg szabadságot, többpártrendszert és a szovjet csapatok kivonását követelte, majd szimbolikusan ledöntötték a mai Ötvenhatosok terén álló Sztálin-szobrot.

Fegyvert először azon az estén, a Magyar Rádió ostromakor vetettek be, miután az épületet őrző Államvédelmi Hatóság (ÁVH) tagjai nem engedték be a küldötteket, a feszültség pedig egyre nőtt. Ezt követően vette kezdetét a fegyveres harc, a szovjet hatalom, illetve szovjetbarát kormány a forradalmat egyre könyörtelenebb eszközökkel próbálta leverni, ennek legsúlyosabb példája a Kossuth téri sortűz volt.

Később országszerte megmozdulások kezdődtek, a felkelők több városban átvették az irányítást, és úgy tűnt, Nagy Imre kormányalakításával megkezdődhetnek a független, demokratikus átalakulások.

A remény azonban nem tartott sokáig: november 4-én a szovjet hadsereg hatalmas túlerővel megkezdte az ország visszafoglalását, és november 11-ére felőrölte az ellenállást. A harcokban nagyjából 2700 ember vesztette életét, sokan emigrációba kényszerültek, Kádár János rendszere pedig kemény megtorlásokkal vette kezdetét.

Az, hogy a szabadságharcnak pontosan hány közvetlen és közvetett áldozata volt, máig vitatott,

de általánosságban igaz, hogy rengeteg a megválaszolatlan kérdés az eseményekkel kapcsolatban.

Bár a forradalom katonailag elbukott, szellemi öröksége máig él. 1956 emléke a szabadságvágy, az összefogás és a nemzeti önrendelkezés szimbóluma lett.