Ismeretlen tájakat fedezett fel a 180 éve született Teleki Sámuel

Teleki Sámuel Afrika-utazó, a világ legnagyobb állandó sivatagi tavának felfedezője 180 éve, 1845. november 1-jén született. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja szerint

Teleki Sámuel egy híres erdélyi grófi családból származott, ehhez méltóan kiváló oktatásban részesült. Erettségi után Göttingenben és Berlinben hallgatott államtudományt, gazdaságtant, ásványtant, geológiát, földrajzot, tanulmányai után katonai szolgálatba lépett. 1881-től országgyűlési képviselő volt, barátjának tudhatta Rudolf osztrák-magyar trónörököst, akivel többször vadásztak együtt, és feleségét, Stefánia hercegnőt, II. Lipót belga király lányát.

Teleki 1885-ben Afrikába indult vadászni, ahová Rudolf kérésére Ludwig von Höhnel térképészt is magával vitte, hogy együtt felderítsék Kelet-Afrika akkor még ismeretlen vidékeit. Höhnel helyben tanult meg szuahéli nyelven, és kerített egy tapasztalt vezetőt, aki hallott valamit egy távoli nagy tóról.

A csapat 1887 januárjában kelt útra a tengerpartról Afrika belseje felé, az expedícióra 18 tonnányi felszerelést és csereárut vitettek 300 teherhordóval. Az út még a vártnál is nehezebbnek bizonyult: teherhordóik elszökdöstek, így veszett nyoma a könyveket és térképvázlatokat tartalmazó ládájuknak is, a helyi törzsfőnökök földjén pedig csak bőséges ajándékok ellenében haladhattak át.

1887 júniusában érkeztek meg a Kilimandzsáróhoz, Afrika legmagasabb hegyéhez, amelyen Teleki 5310 méterig jutott, ezzel első európaiként elérte a hóhatárát.

Készleteiket feltöltve július végén indultak tovább, s viszonylag békés körülmények között haladtak át a maszájok területein. Teleki itt varázsló hírébe keveredett, mert rakétákkal esőt csinált, e hírnevének később nagy hasznát vették. A harcias kikujuk földjén viszont már folyamatosak voltak az összetűzések, de a puskák biztosították számukra a fölényt. Teleki végül valóságos büntetőexpedíciót indított, 50 falut gyújtatott fel, ezernél több állatot hajtatott el.

A kalandvágyó gróf 1887. október 17-én a csaknem 5200 méter magas Kenia (Kenya) hegy (Afrika második legmagasabb hegye) megmászásával is megpróbálkozott, 4680 méterig jutott, magasabbra, mint addig bárki más. Az expedíció a hónap végén elérte az addig ismert terület határát, innen térkép nélkül kellett tovább menniük, az indulás előtt Teleki rengeteg állatot ejtett el, hogy biztosítsa élelmüket. Az ismeretlen, sivatagos vidéket átszelve a Baringo-tó mentén, a Nyiro hegy lábát megkerülve keresztezték az Egyenlítőt, út közben négy emberük szomjan halt.

Felfogadott vezetőiket követve 1888. március 6-án első európaiként pillantották meg a bennszülöttek által Fekete-tóként emlegetett titokzatos tavat. A világ legnagyobb állandó sivatagi tavát, Afrika ötödik legnagyobb belvizét Rudolf trónörökösről nevezték el, ma Turkana-tó a neve. A közelben egy alig 600 méter magas, működő tűzhányót is találtak, amelyet Höhnel Telekiről nevezett el, a lúgos vizű tó déli partján pedig egy másik vulkán Höhnel nevét kapta. Később egy kisebb, sós vizű tóhoz is eljutottak, amelyet Rudolf feleségéről Stefánia-tónak kereszteltek.

Az expedíció során háromezer kilométert tettek meg Afrika ismeretlen részén, gazdag állat-, növény- és néprajzi gyűjteménnyel, jelentős fotóanyaggal tértek haza, ők voltak a tudományos fényképezés úttörői. Teleki 1893-ban Indiában, Jáván, Szumátrán és Borneón is járt, 1895-ben ismét megkísérelte a Kilimandzsáró megmászását.

Munkásságért számos kitüntetést kapott, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjának választották, 1897-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott. Az első világháború alatt, 1916. március 10-én Budapesten halt meg, Sáromberkén, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra.