Ha a fák beszélni tudnának… (X)

A fákat azonban nem tudjuk szóra bírni, így Viczián Zsófia, a Budapesti fák című könyv szerzője, vállalkozott rá, hogy egy rövid sétán bemutat néhány fővárosi fát.

Utunkat az Erzsébet híd budai hídfőjénél, a Rudas fürdő mellett álló platánnál kezdtük. Ő még egy fiatal fa, hisz a 19-20. század fordulóján ültethették, de tanúja volt két világháborúnak, sőt a híd 1945. január 18-i robbantását is túlélte. Abban az időben „itt tényleg kő kövön nem maradt, csak ez a néhány növény, amely tavasszal annak rendje-módja szerint kihajtott” – tudjuk meg a könyv írójától. Természetesen köztük volt ez a terebélyes platán is.

A híd túloldalán a Döbrentei téren áll egy másik, szintén 100 év körüli platán, és ő is nagy túlélő. A két világháború között még egy park terült el itt, sok fával, mára azonban utak és villamossínek szelik át a teret, de ez a platán hősiesen tűri a változásokat. 2011-től a Rudas melletti társával védelem alatt állnak.

Fölmerülhet a kérdés, miért van Budapesten sok ebből a fafajból? A választ a művelődéstörténésztől tudjuk meg, aki ezt írja könyvében: „A korszakban ez volt a »szokásos« városi fa. A platán a maga tengerparti üdülőket idéző hangulatával, festőien hámló kérgével, kerekded terméseivel egyébként is jól illett a Gellért-hegy tövében kiépülő fürdőnegyedhez.” Ne felejtsük el azt sem, hogy az Észak-Amerikában honos, mocsaras területeken élő platánok jól érzik magukat a Duna közelében, és minden olyan helyen, ahol mélyen a földben van megfelelő nedvesség.

Sajnos a városi infrastruktúra, a közművezetékek nem igazán barátai a gyökereknek.

A Várhegy déli lejtőjén a „Nagyfán” a Kék Csillag Együttes 1969-ben

Forrás: Fortepan / Urbán Tamás

Ennél a fánál Enyedi Ildikó filmrendezőnek is felsejlettek régi emlékek a tabáni koncertekről és az akkori underground legendáról, a csak Dixi néven ismert Gémes Jánosról.

Enyedi Ildikó legújabb alkotását, az ember és növény találkozásáról, egy időn átívelő érzelmes utazásról szóló, Csendes barát cím filmet, 2026. január 29-től vetítik a hazai mozik.

Végül sétánk utolsó nagy túlélőjéhez jutunk: a tabáni domboldalban álló idős eperfát, a legenda szerint, még a török ültették. Viczián Zsófia könyvéből az is kiderül, hogyan mentette meg ez az eperfa egy hadnagy életét. A monda szerint Buda visszavételének idején elfogták a magyar sereg egyik alhadnagyát és akasztásra ítélték, ám az eperfa a hadnagy súlya alatt meghajlott, a vitéz lába leért a földre, amit a törökök nem vettek észre. A hadiszerencse fordultával a bevonuló magyarok rátaláltak Radocsayra, és megmentették.

Még több kedves, szomorú, „kéregbe zárt történetet” ismerhetnek meg a budapesti fákról szóló könyvből. Sétáljanak a főváros parkjaiban, ligeteiben és kérdezzék a fákat!