Ahol a rom nem a vég, hanem a múlt jelene: átadták a megújult Hetyei pusztatornyot (X)

Egy elfeledett torony, amely túlélte az évszázadokat

A Hetyei templomromhoz vezető út maga is időutazás: a faluból kifelé haladva vadregényes táj fogadja az embert, kidőlt fatörzsekkel, bokorból kiugró őzekkel, fasorokkal, míg egy erdőfolt után a szántás közepén egyszer csak feltűnik a magányos torony. Távolról nem sejteni, hogy az építménynek múltja, jelene és jövője is van, mely a 13. század óta őrzi az idő lenyomatait.

A falut a török korban elnéptelenedés sújtotta, téglatemplomából mindössze a négyszögletes, 11 méter magas torony maradt meg. A romot hosszú időn át erózió, süllyedés és a természet elemei veszélyeztették. A Market által koordinált két évnyi előkészítési munkákat idén nyáron a kivitelezési munkálatok követték. Ennek részeként stabilizálták a talajt, megerősítették a faltömeget, restaurálták a köveket és vakolatokat, kiépítették a műemlék villámvédelmét – gyakorlatilag a 24. órában.

„Különleges atmoszférájú hely, mely kiállta az idő próbáját, mégis megmentésért kiáltott” – fogalmazott az átadón Belecz Péter, a ROM Vándor programigazgatója.

Mérnöki precizitás és mértéktartó jelenkori gesztusok

A helyreállítás célja nem a teljes rekonstrukció volt, hanem a rom „elemi esztétikájának” megőrzése. A falazat konzerválása mellett a szakemberek sötétebb téglával jelölték a kortárs beavatkozásokat – a padlózatot, a pihenőpadot és egy pillért. Így a látogató számára tisztán elkülönül a régi és az új réteg.

A belső tér egy apró, személyes mozzanatot is kapott: falra szerelt kézi harang vár minden látogatót, amelyet bárki megkondíthat. „Az egykor harangtorony ezzel a személyes ceremóniával kicsit újraéled” – mondta Belecz Péter.

A torony mögött a táj is a múló időről mesél: apró présházak, keskeny szőlősorok és távolban magasodó templomtornyok rajzolódnak ki. Ki tudja, hány évszázad múlva melyikük válik rommá – és lesz-e majd valaki, aki ugyanilyen szeretettel óvja meg őket.

10 fotó

A Market szerint ez több mint építkezés: közösségi felelősség

A Market Építő Zrt. számára a ROM Vándor program nem egyszerű vállalati CSR-kezdeményezés, hanem a közcélú értékvédelem valódi formája.

„Szeretnénk jó példával elöl járni mások előtt, megmutatni, hogyan lehet tenni a közösségért. Mi az utalás gomb megnyomásánál bonyolultabb módot választottunk” – hangsúlyozta Scheer Sándor alapító-vezérigazgató, majd hozzátette: „A Hetyei templomrom egy igazi ‘nagy túlélő’, amelynek megóvása komplex előkészítői- és kivitelezési munkát igényelt. Büszke vagyok, hogy a Market Csoport és partnereinek szakértői munkájával sikerült megmenteni a jövő generációi számára ezt a különleges, majd 800 éves műemléket.”

A program eddig hat Árpád-kori romot mentett meg, többek között a Tök, Kövesd, Csákányospuszta, Somogyszentpál és Somoly határában álló templommaradványokat.

A téglákból, vakolatból kiolvasnunk múltunkat intellektuális feladat

Deák Krisztina, az Építési és Közlekedési Minisztérium műemlékvédelemért és kulturális örökségért felelős helyettes államtitkára kiemelte, hogy a romok ugyanúgy a magyar műemlékvédelem örökségéhez tartoznak, mint a kastélyok vagy templomok.

„Az Árpád-kori templomok fennmaradása érdekében végzett értékőrző munka amellett, hogy a magyar műemlékvédelmet megalapítók tevékenységének méltó folytatása, megteremti a fennmaradás és a jövőbeni további kutatás esélyét.”

A helyszínen napló is várja az érkezőket: bárki üzenetet hagyhat azoknak, akik majd utánunk állnak meg ugyanennél a toronynál.

Örökség, amelyet a közösség éltet

A megújult torony nemcsak műemlék, hanem üzenet is: minden addig él, amíg éltetik. A rom megmentése annak bizonyítéka, hogy egy közösség akkor lesz erős, ha értéket lát a múlt maradványaiban is. Ahogy a program egyik gondolata fogalmaz: „Az egész közösség diadala, ahol nem hagyják az értéket elveszni, ahol nem romot látnak, hanem örökséget.”

A Hetyei pusztatorony november 20-tól bárki számára szabadon látogatható.

„Ott suhog felettük kérlelhetetlen, fásult egykedvűséggel, aki átlép mindenen, akit át nem lép senki, akit sem elhagyni, sem megelőzni nem lehet, aki nem kérdez, de nem is válaszol, nem nevet, de nem is sír, aki nem született, de nem is hal meg, aki végtelen és örök, s ez az úr: az Idő.” (Fekete István: A koppányi aga testamentuma)