Több száz éves sírok kerültek elő a veszprémi székesegyházban

17. századi sírokat tártak fel a veszprémi Szent Mihály-székesegyház altemplomában a bazilika felújítási munkálatai során – számol be az MTI a felújítást végző cég közleményére hivatkozva. A nyughelyeket hétvégenként a látogatók is megismerhetik vezetett séta során.

A régészek 13 sírt azonosítottak, néhány koporsó fedlapján rézszegecsekből kirakott feliratokat találtak, amelyek közül több nagyon jó állapotban maradt meg.

Ezekből a feliratokból derült ki, hogy a 17. századi várkapitány, Babocsai Ferenc családjának tagjait temették az altemplomba,

többek között egy fiatal lányt, akinek megmaradt a hajfonata, csipkedíszes selyemruhájának nagy része, egy bőrszíjra kötött kereszt, valamint hegyes orrú, magas sarkú bőrpapucsa.

Utóbbi különösen értékes lelet, Magyarországon ugyanis kevés emlék maradt fenn a 16-17. század női és férfi viseleteiből.

Az altemplom felújítása során a rossz állapotban lévő, nedves, sóval telített falakat helyreállították, eltávolítva a cementes vakolatot, majd korszerű technológiával szigetelve az altemplomot. „A megújítás révén a főszékesegyházéhoz hasonló letisztult, méltóságteljes tér jött létre, amely visszanyerte eredeti funkcióját: több évtized után ismét tartunk liturgikus eseményeket az 1910-es években készült oltár előtt” – mondta Takáts István plébános, érseki általános helynök.

Megújult Padányi Biró Márton síremléke is, amelyet a várséták során szintén láthatnak a Veszprémbe látogatók. Az altemplomban található, több mint 260 éves barokk síremléket a püspök életnagyságú szobra, valamint az elmúlás szimbólumait kezükben tartó, allegorikus szoboralakok díszítik.

Padányi Biró Márton a katolikus megújulás nagy alakja volt, aki a török hódoltság után egy kifosztott, elpusztult egyházmegyében indította újra az életet, templomokat és iskolákat építtetve. Mivel a püspök a királyné kancellárja és főispán is volt, a világi hierarchiában is fontos pozíciót töltött be, a barokk síremlékét díszítő számos jelkép az élet törékenységére, mulandóságára irányítja a látogatók figyelmét.

A veszprémi Szent Mihály-székesegyházat az évszázadok során többször súlyos károk érték, a török időkben például tizenkétszer cserélt gazdát Veszprém, 1552-ben a főtemplom le is égett. 1704-ben Heister generális a megmaradt részeket is ágyúval lövette büntetésként, mert a város a Rákóczi-szabadságharc mellé állt. A gótikus stílusú altemplom azonban megmaradt, a székesegyház barokk újjáépítéséig misézőhelyként használták.