Kiderült, mitől megy tönkre számos műalkotás zöld festékanyaga

A 19. században a kémia felvirágzása számos új pigment születését tette lehetővé, ezzel maga a képzőművészet is megújult. E pigmentek közt voltak az élénk, intenzív smaragdzöld árnyalatot adó réz-arzenit vegyületek, amelyet különösen kedveltek a kor mesterei, mint Cézanne, Monet, Van Gogh vagy Munch is, sok más festő mellett. Néhányan, így Van Gogh is hamar észrevették, hogy a festék egy idő után elveszíti élénk színét, repedezetté válik – azt csak később fedezték fel, hogy igen erősen mérgező is.

Egy nemrégiben közzé tett vizsgálatban azt tárták fel, mi is okozza ezt a bomlást, sérülékenységet. A szakemberek régóta sejtették, hogy a fény, egyes légköri gázok és a nedvesség szerepet játszik ebben, ezekkel reakcióba lépve a pigmentből arzén szabadul fel. Most a kutatócsoport számos vizsgálatot végzett el a részletek felderítéséért. Ezek ismeretében a festmények állagmegóvásáért sokkal többet tehetnek majd a múzeumok, gyűjtemények.

A kutatók különféle módszerek segítségével vizsgálták meg a festék utánzatát, korabeli festményt, valamint mikroszkopikus méretű mintákat is. Elsőként James Ensor festményén, Az intrika című művön (nyitóképünk) végeztek roncsolásmentes vizsgálatokat. Ennek során pontosan felmérték a pigment állapotát, majd meghatározták azokat a helyeket, ahonnan a későbbi, szinkrotronsugárzással végzendő vizsgálathoz mikroszkopikus mintát lehet venni.

Két helyszínen is végeztek szinkrotron méréseket a mintán, egyrészt a francia ESRF-ben, másrészt a német DESY segítségével. E mérések segítségével lehet rendkívül nagy részletességgel feltárni, hogy az arzénvegyületek pontosan miként viselkednek a festékréteg különböző pontjain. Ezt követően az eredményeket összehasonlították olyan festékmintákéval, amit laborban mesterségesen „öregítettek”, valamint többek közt egy olyan tubus olajfesték maradék tartalmával, amit még Edvard Munch hagyott hátra.

A modellezéssel, amelyet Ensor festménye alapján végeztek, sikerült kideríteni, hogy a fény és a nedvesség eltérő módon hatnak a festékanyagra. A kutatók megállapíthatták, hogy a nedvesség hatására arzén(III)-oxid képződik a pigmentekből, ez a vegyület pedig kristályos, és töredezetté teszi a festéket, ami így könnyen le is hámlik. A fény viszont az arzént átalakítja és oxidálja (foto-oxidatív hatás), emiatt pedig egy leheletvékony fehéres réteg képződik a felületén – ez felel azért, hogy a szín elveszíti élénkségét.

Az eredmények szerint ugyan mind a nedvesség, mind a fény elősegíti a pigment lebomlását, de a nagyobb problémát a fény jelenti. A kutatók kidolgoztak egy olyan eljárást is, amellyel a múzeumok felmérhetik a birtokukban lévő festményeken az arzéntartalmú smaragdzöld pigment állapotát, roncsolásmentesen. Enélkül pedig nem lehetne továbblépni a műalkotások megóvásához sem.