Ősi, elsüllyedt struktúrákat találtak a tengerben

Egy új tanulmány alapján elmerült, kőstruktúrákból álló hálózatot a franciaországi Bretagne-ban, Île de Sein nevű sziget partjainál – számol be a Heritage Daily. A gránitból álló komplexum 7-9 méteres mélységben rejtőzik.

2022 és 2024 között egy lidarfelmérés és számos búvárexpedíció megerősítette, hogy a szerkezetek lineáris elrendezésűek, és körülbelül i. e. 5800–5300-ra, a késő mezolitikum és a neolitikum átmeneti időszakára datálhatók. A kutatók négy struktúrát azonosítottak, ezek a szigettől 1,9 kilométerre nyugatra fekszenek.

A legnagyobb, a TAF1 egy 120 méter hosszú falat képez, és egy víz alatti völgyön halad át. A fal egymásra rakott kőtömbökből épült, és több mint 60 függőleges monolit és kőtábla áll a csúcsain, amelyek magassága eléri az 1,7 métert. A TAF2A építészeti kialakítása hasonló a TAF1-éhez, és olyan tömbök halmazából áll, amelyeket a csúcsról legfeljebb 1 méterre kiemelkedő monolitok erősítenek meg.

2024-ben a búvárok négy további szerkezetet is azonosítottak, ezek a YAG1, a YAG2, a YAG3B és a YAG3C. Mindegyik lineáris kőfalakból áll, amelyek deciméter méretű tömbökből épültek, és kis mélyedéseket vagy völgyeket zárnak le. Különösen figyelemre méltó a YAG3C, egy 50 méter hosszú fal, amely körülbelül 1 méter távolságra elhelyezett kis monolitokból épült, néha két vagy három párhuzamos sorban elrendezve.

Bretagne-ban a helyi folklór régóta beszél egy elsüllyedt városról, amely állítólag a Douarnenez-öböl nyugati részén, az Île de Seintől mindössze 10 kilométerre keletre fekszik. Az emberi kötődésű lelőhely felveti a kérdés, hogy a legenda esetleg őskori eredetű lehet.

Noha a sziget közelében nyugvó elsüllyedt struktúrák kétségtelenül összefüggenek egymással, funkciójuk eltérő lehetett. A legkisebbek halgátaként szolgálhattak, míg a legnagyobb védelmi feladatot láthatott el.