A fekete halál áldozatainak tömegsírjára bukkantak

Egy friss tanulmány alapján a fekete halál áldozatainak maradványait őrző tömegsírra bukkanhattak egy németországi faluban – számol be a The Independent. A helyszín az egyik első szisztematikusan azonosított európai temetkezési hely, amely pestisáldozatokhoz kapcsolódik.

1346 és 1353 között a fekete halál súlyos pusztítást okozott a kontinensen. Újabb kutatások alapján a járvány hátterében egy pusztító láncreakció állhatott.

A feljegyzések szerint a járvány alatt Erfurt városán kívül mintegy 12 ezer embert temettek el nagy gödrökben, a tömegsírok pontos helye azonban ismeretlen maradt. Most egy interdiszciplináris kutatócsoport forrásokat, földméréseket és üledékmintákat értékelve azonosított egy temetkezési helyet, amely megfelel a 14. századi forrásokban leírtaknak.

„Eredményeink erősen arra utalnak, hogy sikerült beazonosítanunk az erfurti krónikákban bemutatott pestises tömegsírok egyikét” – mondta Michael Hein, a Lipcsei Egyetem munkatársa. Fontos hozzátenni, hogy a végleges megerősítéshez még el kell végezni további ásatásokat.

Pestissír: több nyom is árulkodó

A középkori felszínt rekonstruálni próbáló szakemberek egy nagy, felszín alatti struktúrát detektáltak az elhagyott középkori falu, Neuses közelében, Erfurt külterületén. A későbbi feltárások igazolták, hogy 14. századi emberi maradványok rejtőznek a mélyben.

„A tanulmány egyik legfontosabb eredménye, hogy a lelőhely nem véletlen felfedezés, hanem a történeti kutatást és a természettudományos módszereket ötvöző interdiszciplináris kutatási megközelítés révén találták meg” – mondta Ulrike Werban, a Helmholtz Környezetkutatási Központ munkatársa.

A csapat szerint a tömegsírt a falu szárazabb, úgynevezett csernozjom zónájában – vagyis a karbonátokban és humuszban gazdag fekete talajon – hozták létre a Gera folyó völgyének szélén. Az akkori temetkezéseknél általában elkerülték a nedvesebb árterületek talaját, mivel ilyen körülmények között a holttestek lassabban bomlottak.

Ez összhangban áll a középkorban elterjedt miazma-elmélettel, amely szerint a betegségek a bomló szerves anyagokból származó rossz levegő és gőzök révén terjedtek. „A történelmi, geofizikai és pedológiai módszerek összekapcsolásával a tájat archívumként tudtuk értelmezni” – mondta Hein.

A felfedezés jelentősége abban rejlik, hogy a fekete halálhoz kötődő tömegsírok megerősített és pontosan datált példái rendkívül ritkák, Európában kevesebb mint tíz ismert. A helyszínen végzett további kutatások fényt deríthetnek a pestis kórokozójának (Yersinia pestis) evolúciójára, a 14. század közepén tapasztalt magas halálozási arány okaira, valamint arra, hogy a társadalmak hogyan birkóztak meg a járványokkal.

A szakértők emellett abban bíznak, hogy eredményeik hozzájárulhatnak a további tömegsírok beazonosításában.