Egykor Magyarországhoz tartozott a régió legnagyobb vára

A trianoni békeszerződés következtében napjainkban számos olyan vár található határainkon túl, amely korábban évszázadokon át Magyarországhoz tartozott. Olyan helyszín is akad, amelynél a település és vára sétatávolságra van egymástól, ma mégis határ választja el őket.

A szlovákiai Eperjesi kerületben, a szintén szép építészeti emlékekkel büszkélkedő Lőcsétől mintegy 15 kilométerre egy dombon magasodik Közép-Európa legnagyobb területű vára, a festői környezetben, hegyek ölelésében álló szepesi vár. A helyszínnek jelentős magyar vonatkozása van, hiszen évszázadokon át a Magyar Királysághoz tartozott.

A vár előzményei egészen a 11. századig nyúlnak vissza, virágkorát a tatárjárást követően, IV. Béla idején érte el. Jelentősége egyre nőtt, a királyság egyik legnagyobb és legfontosabb várává fejlődött, egyben Szepes vármegye központjává vált.

Az idők során többször is gazdát cserélt, még cseh megszállás alatt is állt, a 14. század elején Csák Máté viszont hiába próbálta elfoglalni. Érdekesség, hogy a 15. században a híres huszita vezér, Griska János (Jan Jiskra) itt rendezkedett be.

Fontos magyar vonatkozás, hogy a várat a 15. század második felétől a Szapolyai család birtokolta. A várban született Szapolyai János magyar király – aki az I. Ferdinánd királlyal való küzdelemben végül elvesztette az erősséget.

A vár a 18. század elején kezdte elveszíteni jelentőségét, vesztét végül egy, a század végén, a pincében bekövetkezett robbanás, majd az azt követő tűz okozta. Az első világháború után Csehszlovákiához került, műemlékké nyilvánítására, majd felújítására egészen a 20. század második feléig kellett várni.