500 éves állatkert nyomaira bukkantak

A Templo Mayor Project régészei új bizonyítékokat mutattak be arra vonatkozóan, hogy Tenochtitlan lakói milyen állatokat tartottak – számol be az Archaeology News. A szakértők a Huei Teocallihoz, a Huitzilopochtli és Tlaloc tiszteletére emelt fő szertartási komplexum áldozati állatainak maradványaira összpontosítottak.

Tenochtitlan a Texcoco-tó egyik szigetén állt, romjai a mai Mexikóvárosban találhatók. A kutatók összesen 28 csontvázat vizsgáltak meg, az állatok között volt szirti sas, hárpia, fürj, jaguár, farkas és rózsás kanalasgém. Israel Elizalde Méndez részletes elemzése során különös figyelmet fordított a különféle elváltozásokra, ezek ugyanis sokat elárulnak az egyes példányok feláldozás előtti életéről.

Sok csontváz előrehaladott ízületi betegséget, súlyos fertőzéseket és gyógyult traumás sérüléseket mutatott, ezek közül több korlátozta volna a mozgást, a vadászati képességet vagy a repülést. Ilyen elváltozásokkal a vadonban való túlélés nem tűnik valószínűnek, a feltételezés szerint az érintett állatok folyamatos emberi gondozás, elzártság mellett éltek. A ragadozó madarak esetében a táplálkozási maradványok rendszeres kész étel fogyasztására utalnak.

Az adatok megerősítik azokat a forrásokat, amelyek szerint Tenochtitlanban állatketrecek működtek. A 16. század eleji spanyol leírások alapján ezekben madarakat, ragadozókat és vízi állatokat tartottak, ám a ketrecek létezését a modern beépítettség és az építészeti maradványok hiánya miatt eddig nem tudták megerősíteni.

A Hernán Cortésnek tulajdonított Tenochtitlan-térképen az egykori „állatkert” a királyi palota közelében, egy szent terület mögött látható. A vizsgált állatok a késő posztklasszikus korra datálhatók, ami összhangban van II. Moctezuma azték király (1502-1520) uralkodásával.

A farkasmaradványok elemzésének eredményei ellenőrzött tenyésztésre utalnak, míg a rózsás kanalasgém és más vízimadarak jelenléte összhangban van a víz szimbolikájához kapcsolódó madárház leírásaival. A korabeliek hitvilágában az állatok meghatározott szereppel bírtak a kozmikus rendben, a szárazföldi ragadozók például a földet jelképezték. Az állatok városon belüli tartása az áldozatot megelőzően megerősíthette a rituálé pontosságát.