Házi kedvencünk elvesztése is igen komoly gyászhoz vezethet

A gyász érzése nem egy esetben hosszú ideig fennáll. Ezt a szakemberek, amennyiben egy évnél is tovább (gyerekek esetében fél évnél tovább) tart, elhúzódó gyásznak hívják. Annak ellenére, hogy igen jól ismert jelenségről van szó, még embertársunk halála kapcsán érzett elhúzódó gyászunk is csak néhány éve került be a mentális zavarok közé, amerikai szakemberek javaslatára. Az azonban mindmáig egyértelmű: a kórképről csakis embertársunk elvesztése kapcsán lehet a diagnózist felállítani.

Ma már nagyon sok ember számára a kedvencként tartott állat is családtag, és egy-egy szeretett kisállat elvesztését is meggyászoljuk. A Maynooth Egyetem kutatója, Philip Hyland nemrégiben felmérést végzett ezzel kapcsolatban, amelynek eredményét a PLOS One folyóirat közölte.

A szakember 975 britet kérdezett meg, akik közül 93 százalék átélte már egy rokon vagy szeretett személy halálát, és a harmaduk már kisállatát is elveszítette. Vajon a társállatunk elvesztéséhez is társulhat elhúzódó gyász?

Az elhúzódó gyász érzése teljesen lerombolhatja az ember életét, a napi tevékenységét is befolyásoló módon letaglózza úgy, hogy a gyász érzésével járó tünetek nem enyhülnek az idő múltával sem.

Az elhúzódó gyász nem pusztán azt jelenti, hogy az ember sokáig vagy nagyon szomorú. Ehhez társuló érzések a kínzó vágyódás a meghalt társ után, állandó, beszűkült rágódás a halálán, vagy többek között önvád, bűntudat, düh, a haláleset elfogadásának képtelensége, illetve tartós érzelmi bénultság is.

A kutató a felmérésben kifaggatta az embereket, hogy az általuk átélt gyász esetei közül melyik volt a leginkább megrázó. Az elhúzódó gyászt érintő kérdések ugyanazok voltak, amelyeket a diagnózis felállításához is használnak, így a kiértékelésnél is úgy vette figyelembe a kutató a válaszokat, mintha diagnózishoz születtek volna.

Nincsenek különbségek

Azok, akik embertársat és társállatot is elveszítettek, össze tudták hasonlítani a kétféle veszteség utáni érzéseket. Közülük minden ötödik (pontosabban 21 százalékuk) azt mondta: a társállat elvesztése volt a fájdalmasabb. Ez nem azt jelenti, hogy egy embertársunk, rokonunk elvesztése nem fáj, hanem azt, hogy a társállat valóban társ, szorosan kötődünk hozzá, hiszen vele töltjük a mindennapjainkat.

Azonban a társállatok elsöprő többsége sajnos sokkal rövidebb életű, mint mi magunk, így az elvesztésük garantált. Ez azt is jelenti, hogy egy ember életében akár több alkalommal is előfordulhat, hogy egy kisállatát gyászolja.

Az összes válaszadó közül 8,6 százalék, azaz 84 fő már diagnosztizálható szintű elhúzódó gyászt élt át. E 84 embert tovább vizsgálva a gyermek elvesztése járt a legnagyobb (21 százalékos) arányban elhúzódó gyásszal, köztük a kedvenc elvesztése ugyan a legkisebb arányú volt (7,5 százalékos), ám ez nagyjából annyi, mint a közeli barát vagy nem közvetlen közeli rokon elvesztése.

A kutató számításai szerint az összes elhúzódó gyásszal járó eset közül minden tizenkettedik a kedvenc elvesztése után alakul ki. Mivel jelenleg a szabályozás az embertárs elvesztéséhez köti az elhúzódó gyász diagnózisát, ez azt is jelenti, hogy igen sokan amiatt nem kaphatnak diagnózist (és az ezzel járó orvosi ellátást), mert a gyászuk egy társállat halálát kíséri.

Jogfosztott gyász

A kutató azt is megvizsgálta, hogy vajon van-e eltérés az embertárs halála, és a kedvenc elvesztése utáni elhúzódó gyász tünetei között, mivel ez akár alapja is lehetne annak, hogy a hivatalos diagnózisból kimaradnak, akik az állatkájukat veszítették el. Az összehasonlítás arra jutott, hogy semmi de semmi különbség nincs, pontosan ugyanaz a tünete és a lefolyása az állat elvesztése utáni elhúzódó gyásznak is. Mivel a mai helyzet az, hogy a társállat elvesztését kísérő érzéseket nem ismerik el a diagnózis alapjául, ezért az ezt megélő emberek még további érzelmi problémákkal is szembesülnek: elszigeteltség, szégyen, és az az érzés, amit gyakran a környezet is megerősít, miszerint túlreagálnak egy köznapi eseményt.

Ki ne hallotta volna már a „de hisz ez csak egy állat” mondatot? Ehhez nagyon hasonlóan lekicsinylő mondatokkal szembesülnek sajnos igen sokan, például akik a magzatukat veszítették el, vagy akár azok is, akik a munkahelyüket, esetleg elváltak, de még az egészség elvesztése is járhat gyászfolyamattal. A közös az, hogy a környezetük egészen egyszerűen elbagatellizálja a helyzetet, ezzel pedig mintegy megtiltja az illetőknek, hogy kifejezzék, megéljék a gyászukat.

A kedvencek tartása tömeges jelenség: 2024-ben a brit felnőttek kb. fele (51%), az USA-ban közel kétharmaduk (63%) élt együtt háziállattal. A magyar felmérések pedig azt mutatják, hogy a háztartások közel háromnegyedében (71%) van legalább egy állat. Ez azt jelenti, hogy igen sokan kénytelenek átélni az állat elvesztését is, vagyis rengeteg ember érintett a gyászban.

A kutatás eredménye azt jelzi, hogy bizonyos esetekben a társállat elvesztése is járhat elhúzódó gyász érzésével, és ez pontosan ugyanolyan érzelmi krízishelyzet, mint egy ember elvesztését kísérő. Ez azt jelenti, hogy őket kizárni a diagnózis és a kezelések alól nemcsak tudományosan megalapozatlan és félrevezető, hanem kimondottan érzéketlen dolog is.