Elveszett, ősi várost találtak a sivatagban

Azonosították a mai Irak déli részén található, a Nagy Sándor makedón király által az i. e. 4. század végén alapított Alexandriát – számol be az Archaeology News. A Dzsebel Khajjabernél, a határ közelében fekvő városnál feltárt maradványok között az egykori központ struktúrái is kirajzolódnak. Nagy Sándor hódításai során több Alexandria nevű települést is létrehozott, a helyi város fontos szerepet töltött be a mezopotámiai folyami forgalom és a tengeri útvonalak összekötésében.

Az ókori szerzők egy Charax Spasinou nevű helyet írtak le a Perzsa-öböl torkolatának közelében, a modern kutatók pedig évtizedekig vitatkoztak a pontos helyszínről. Az 1960-as években a brit John Hansman a Királyi Légierő légi felvételeit tanulmányozva egy hatalmas, fallal körülvett területet és településnyomokat vett észre ezen a területen. A terepi kutatások hamarosan leálltak, az iraki–iráni háború ugyanis a határvidéket katonai tereppé változtatta.

A kutatócsoportok 2014-ben tértek vissza. Ekkor derült ki, hogy a helyi, sivatagos sík vidéken kiemelkedő domb valójában egy több mint egy kilométer hosszú városfal nyoma, amelynek egyes szakaszai akár 8 méter magasak is lehettek.

Hatalmas város maradványaira bukkantak

A szakemberek nagyszabású felszíni felmérésekbe kezdtek, több mint 500 négyzetkilométert tártak be. A munka során elszórt leleteket, például kerámiatöredékeket találtak, drónfotók segítségével pedig részletes terepmodellt is készítettek. A geofizikusok magnetométereket használtak a földbe temetett struktúrák feltérképezéséhez, az adatokból egy rácsos szerkezetű, széles utcákkal, nagy lakótömbökkel, templomkomplexumokkal, műhelyekkel, csatornákkal és kikötői medencékkel bíró város képe rajzolódott ki. Egyes lakóblokkok a korszakban kifejezetten nagynak számítottak.

A négy fő rácsszerkezet eltérő építési fázisokra és földhasználati zónákra utal. Az egyik, zárt területen nem mutattak ki utcahálózatot, itt egy palotanegyed lehetett. A műholdas felvételek a város északi részén nagy mezőgazdasági területekhez csatlakozó csatornákat is mutattak.

Alexandriának rendkívül fontos szerepe volt az ókorban

I. e. 300 és i. sz. 300 között a távolsági kereskedelem kiterjedt az Indiai-óceánra és a szárazföldi útvonalakon keresztül Közép-Ázsiára. Az olyan áruk, mint a fűszerek, textíliák, féldrágakövek és fémek Mezopotámiában a nagyobb városokba kerültek.

A Tigris partján álló Szeleukeia, majd később Ktésziphón császári fővárosként és nagy fogyasztói piacként működtek, előbbi népessége több száz ezres lehetett. A tengeri útvonalak és a folyami közlekedés találkozásánál fekvő kikötő hatékony átrakodási pontot biztosított.

Alexandria hanyatlását végül környezeti változások indították el. A dél-mezopotámiai folyók medre átalakult, az üledék pedig a Perzsa-öböl partvonalát egyre délebbre tolta. A magminták és a táj vizsgálata alapján a Tigris a 3. században nyugat felé mozdult el, így a város elvesztette a fő ághoz való közvetlen hozzáférését, megrendítve a gazdaság alapját. A lakosság idővel elkezdett kiköltözni.