Madárürüléknek köszönhette a felemelkedését ez a civilizáció

Egy új tanulmány megerősíti azt a korábbi feltételezést, mely szerint a környező szigetekről származó madárürülék (guanó) nagyban segítette a mai Peru partvidékén egykor virágzó közösségeket – számol be az IFLScience. A kutatók chincha sírokban talált kukoricamagokat elemezve megállapították, hogy azok gazdagok a nitrogénben, és olyan izotóparányokkal rendelkeznek, amelyeket csak a guanó tud biztosítani. Úgy tűnik, a madárürülék gyűjtése nem pusztán a Chincha Királyság virágzását tette lehetővé, hanem a kultúra központi elemévé is vált.

A Humboldt-áramlat gazdag tápanyagai lehetővé teszik, hogy a halak elképesztő mértékben szaporodjanak, ami számos madárfaj számára kedvező. A ragadozókkal szembeni védelem érdekében a madarak Chile és Peru partjainál fekvő kis sziklás szigeteken fészkelnek, itt évszázadok óta halmozódik a nitrogénban gazdag guanó. A mezőgazdaság számára igen értékes anyagról van szó, a 19. században még háborúk is dúltak érte.

Azok a hideg áramlatok, amelyek a halakat és madarakat éltetik, a perui partvidéket igen szárazzá teszik. A mezőgazdaság erre az Andokból lefolyó vizektől függ, a talaj viszont régóta tápanyagszegény. Dr. Jacob Bongers, a Sydney-i Egyetem munkatársa szerint halliszt, illetve alpaka- és lámatrágya használatáról is tudni, de a guanó a legjobb eszköz a termékenység fokozására.

A kultúra alapja lett a guanó

Azt nem tudni, hogy a dél-amerikai partvidék lakói mikor és hogyan fedezték fel maguknak a madárürülék erejét. Lehetséges, hogy véletlenül épp ott próbáltak növényt termeszteni a szárazföldön, ahol madarak gyülekeztek, az eredmények pedig látványosak voltak. Akárhogy is, legkésőbb 1250-ben a Chincha-völgy lakói már tutajokon hajóztak az azonos nevű, 25 kilométerre fekvő szigetekre, és guanóval megrakodva tértek vissza.

A gyűjtögetésről a spanyolok is készítettek feljegyzéseket, egyes kutatók pedig egy ideje úgy vélik, hogy a chincha fémtárgyakon, kerámiákon és falfestményeken megjelenített tengeri madarak, halak és csírázó kukoricák is ezt a gyakorlatot tükrözik. A szakemberek feltételezték, hogy Peru más völgyeinek lakói is hasonló megközelítést alkalmaztak, erre azonban eddig nem került elő bizonyíték.

A madárürülék volt a gazdaság mozgatórugója

Bongers több mint egy évtizede dolgozik a Chincha-völgyben, ahol rengeteg kukoricamintát gyűjtött be a helyi sírokból. Ezeket kémiai elemzésnek vetették alá, amely kimutatta, hogy a guanóval dúsított talajban termesztett növényekre jellemző nitrogénbőséggel bírnak.

„A vizsgált kémiai és anyagi bizonyítékok együttesen megerősítik a korábbi kutatások eredményeit, amelyek szerint a guanót szándékosan gyűjtötték és műtrágyaként használták” – mondta Bongers. „De ez mélyebb kulturális jelentőségre is utal, ami arra enged következtetni, hogy az emberek felismerték ezen műtrágya kivételes erejét, és aktívan ünnepelték, védték, sőt rituálékká is tették a tengeri madarak és a mezőgazdaság közötti létfontosságú kapcsolatot.”

A minták alapján a madárürüléket legalább 800 éve kezdték el hasznosítani, de Bongers úgy gondolja, hogy ez a gyakorlat ennél sokkal régebbi, akár 2000 éves is lehet. Az biztos, hogy a chinchák tömegiparrá fejlesztették: a guanót nemcsak helyben használták fel, hanem lámakaravánok révén exportálták is.

Az inkák is felfedezték a lehetőségeket

A chinchák sosem hoztak létre birodalmat, és hatalmukat csak szerény mértékben terjesztették ki a völgyükön kívülre. Az inkák egy másik, guanógyűjtéssel foglalkozó part menti közösséget ugyan kegyetlenül levertek, a chinchákkal viszont más kapcsolatot alakítottak ki. Egyes beszámolók szerint az inka hódítás valójában inkább kereskedelmi megállapodás volt, és amikor a spanyol felfedezők találkoztak az inkák uralkodójával, a chinchák királya kiemelt helyet foglalt el mellette.

„A guano nagyon keresett erőforrás volt, amelyhez az inkák hozzá akartak férni, és fontos szerepet játszott az inkák és a chincha közösségek közötti diplomáciai megállapodásokban” – nyilatkozta Bongers. Dr. Jo Osborn a Texas A&M Egyetem munkatársa és a csapat tagja hozzátette: a chinchák valódi ereje nem pusztán az erőforrásokhoz való hozzáférésben rejlett, hanem a komplex ökoszisztéma mesteri ismeretében is.

Érdekes adalék, hogy amikor a későbbi időkben az európaiaknak guanóra volt szükségük műtrágyához és lőporhoz, teljesen kiürítették a szigeteket. Azt nem tudni, hogy a chinchák mennyire fenntartható módon kezelték a lelőhelyeket, az mindenesetre árulkodó, hogy miután az inkák átvették a hatalmat, megtiltották a szigetekre való utazást a madarak szaporodási időszakában. „Ez az egyik első feljegyzés az állatvédelmi törvényekről” – mondta Bongers.