Lenyűgöző fejlettségről árulkodik ez az 5300 éves tárgy

Egy új tanulmányban egy korábban felfedezett, a predinasztikus Egyiptomból származó rézötvözet tárgyat vetnek alapos vizsgálat alá, megállapítva, hogy az a Nílus-völgy legkorábbi igazolt forgó fémfúrója – számol be a Heritage Daily. A nagyjából i. e. 3000-3300-ban készült eszköz jóval megelőzi Egyiptom politikai egyesítésének és a fáraói állam kialakulásának korát.

A leletet a 20. század elején tárták fel a Felső-Egyiptomban található Badari temetőben, és jelenleg a cambridge-i Régészeti és Antropológiai Múzeumban őrzik. Hossza 6,3 centiméter, tömege 1,5 gramm.

Amikor az 1920-as években először írták le, kis réztűnek gondolták, ezért nem igazán keltette fel a szakma érdeklődését. A közelmúltban a Newcastle-i Egyetem és a Bécsi Képzőművészeti Akadémia kutatói interdiszciplináris megközelítéssel vetették ismét elemzés alá, megkérdőjelezve az eredeti értelmezést.

A mikroszkópos elemzés sajátos kopásnyomokat mutatott, amelyek inkább tartós forgó mozgásra, semmit egyszerű szúrásra utaltak. Ezek alapján most úgy vélik, hogy a tárgy egyfajta fúró volt.

A korszakhoz képest igen fejlett eszköz

Martin Odler, a Newcastle-i Egyetem vendégkutatója és kollégái hat szorosan tekert, rendkívül törékeny bőrszíj maradványait is felülvizsgálták, ezek az eszköz száránál voltak. A csapat szerint ezek húrok voltak, és ritka, szerves bizonyítékul szolgálnak az íjfúró használatára. Egy ilyen szerszámban egy zsinórt tekernek egy függőleges szár köré, amelyet egy oda-vissza mozgó íj hajt meg, gyors forgó mozgást hozva létre.

Odler szerint az ókori Egyiptomról szóló narratívákban a monumentális építészet és az elit anyagi kultúrája dominál, a kézművességet támogató technológiai rendszerek pedig kevéssé dokumentáltak. A fúrási módszerek alapvető fontosságúak voltak többek között a fa- és kőmegmunkálás számára.

A felfedezés azt jelenti, hogy az egyiptomiak már jóval az Újbirodalom (i. e. 2. évezred közepe-vége) előtt elsajátították a technikát – ez volt az a periódus, amelyből a legjobban megőrződött fúróeszközök fennmaradtak. Az, hogy az íjfúrókat a későbbi korokban használták az ókori Egyiptomban, régóta tudott.

A hordozható röntgenfluoreszcencia segítségével végzett kohászati elemzés azt is feltárta, hogy az eszköz réz mellett arzént és nikkel, valamint mérhető mennyiségű ólmot és ezüstöt is tartalmaz. Ez az összetétel az ötvözetlen rézhez képest keményebb és vizuálisan is megkülönböztethetőbb fémet eredményezett, az ólom és az ezüst jelenléte pedig potenciális cserehálózatokról árulkodik.