Magyarországi leletek árulkodnak az őskori nemi szerepekről

Egy új tanulmányban Anders Alexandra, az ELTE Régészettudományi Intézet egyetemi docense és kollégái 125 olyan felnőtt csontvázát vizsgálják, akiknek maradványai két kelet-magyarországi neolitikus lelőhelyről kerültek elő – számol be az Archaeology News. Az adatokból kirajzolódik, hogy miként hogyan kapcsolódtak a nemekhez a munkafeladatok, a napi rutinok és a temetkezési szokások.

Miről árulkodnak az ősi sírok?

A lelőhelyek, Polgár-Ferenci-hát (i. e. 5300–5070-re) és Polgár-Csőszhalom (4800–4650) ugyanazon mikrorégióban találhatók, de eltérő társadalmi mintákat mutatnak. A csapat a csontvázelemzést temetkezési adatokkal kombinálta, feljegyezték például a különféle tevékenységekhez kapcsolódó csontelváltozásokat, a csontváz testhelyzetét, valamint a sírokban lévő kőeszközöket.

Polgár-Ferenci-hátnál a temetkezési szokások nem különböztek jelentősen a nők és a férfiak esetében, nem voltak megfigyelhetők következetes eltérések a testhelyzetben vagy a tárgyakban. A csontok itt szintén nem mutattak erős nemek közötti különbségeket: a nők és a férfiak egyaránt fizikailag megterhelő életet éltek, de a minták az egyes csoportokon belül eltérőek voltak.

Polgár-Csőszhalom más képet mutatott, az ott eltemetett egyének általában nagyobb fizikai megterhelésnek voltak kitéve, mint a Ferenci-hátnál nyugvók. A temetkezési szokások szigorúbb mintát követtek: a nőket bal oldalukra, a férfiakat pedig jobb oldalukra fektették. A férfi temetkezéseket gyakran csiszolt kőeszközök kísérték.

A csontvázak bizonyítékai részben megegyeztek ezekkel a temetkezési különbségekkel. A férfi maradványok mindkét helyszínen gyakran mutatták a jobb kar túlterhelését. A domináns karon található sérülések ismételt egyoldalú feladatokra utalnak, például dobásra vagy intenzív kő- és famunkára. Hasonló minták jelennek meg az őskori Európában, ami a férfiak tevékenységének közös tendenciáját sugallja.

Milyenek voltak az őskori nemi szerepek?

Csőszhalomban kilenc, csiszolt kőeszközökkel eltemetett férfi esetében a lábközépcsontnál olyan elváltozást észleltek, amely ismételt, erős lábujjnyújtással járó testhelyzeteket jelez. Egy női sírban ezek a férfiakhoz kapcsolódó kőtárgyak ugyanazokkal a csontvázjelzőkkel párosultak. Ez az eset azt mutatja, hogy a temetkezési szimbolika és az élettapasztalatok nem mindig álltak szigorú összhangban a biológiai nemmel.

A két közösség összehasonlítása alapján a nemi szerepek megkülönböztetettek voltak, de nem rögzítettek. Csőszhalomban a temetkezési szokások egyértelműbb, a nemhez kötődő társadalmi struktúrát tükröztek, ám a Ferenci-háton ezek a különbségek kevésbé voltak láthatóak.

Fontos hozzátenni: a minta mérete korlátozza az általánosításokat, és a tevékenységi jelek nem azonosítják pontosan a konkrét feladatokat. Ennek ellenére a csontokból nyert bizonyítékok és a temetkezési kontextus kombinálása pontosabb képet ad arról, hogyan szervezték a neolitikus közösségek a munkát és az identitást.