Apja csontjaival temették el az őskori tinédzsert

Egy svédországi szigeten található ősi temető izgalmas bepillantást enged a korabeliek családi kapcsolataiba.

Egy svédországi szigeten található kőkorszaki temetőben végzett DNS-elemzés alapján néhány elhunytat nem közvetlen, hanem esetenként távolabbi rokonaik mellé temették el – számol be a Live Science. Egyes sírokban azonban közvetlen biológiai rokonokat észleltek, egy tizenéves lányra például apja összekeveredett csontjait tették.
A svédországi Gotland nyugati részén fekvő Ajvidét először 1983-ban tárták fel, a területen összesen 85 sír került elő. Ezek a gödröcskés díszítésű kerámia kultúrájához köthetők, ez a vadászó-gyűjtögető társadalom 5500 éve élt a területen.
Ajvide legalább négy évszázadon át volt lakott, a temető mellett kerámiákat és állatcsontokat is feltártak. A kutatók eredetileg azt feltételezték, hogy a sírokban lévő emberek közeli rokonok voltak, a genetika fejlődésének köszönhetően viszont sikerült árnyalni a képet.
Nagynéni és unokahúga nyugodhatott az egyik sírban
Tiina Mattila, az Uppsalai Egyetem munkatársa szerint az ilyen vadászó-gyűjtögető nyughelyek ritkák, ezért a kapcsolódó közösségek rokonsági kapcsolatainak vizsgálata is korlátozott. A mostani kutatás ezért különösen érdekes.
Az egyik sírban egy felnőtt nő és két kisgyermek csontvázát találták meg. Az elemzés alapján a fiú és a lány testvérek voltak, a nő viszont nem az anyjuk, hanem apjuk nővére, esetleg féltestvérük lehetett.
Egy másik nyughelyben egy fiú és egy lány csontvázát azonosították, ők harmadfokú rokonok, valószínűleg unokatestvérek voltak. Egy harmadik sír egy szintén harmadik fokú rokonságban álló lány és fiatal nő testét őrizte, ők talán unokatestvéri vagy nagynéni és unokahúg viszonyban álltak.
Az apja csontjaival temették el a lányt
A negyedik sírban egy tizenéves lány feküdt hátán, kinyújtott testhelyzetben, csontok halmával a testén és mellette. Kiderült, hogy a csontok a lány apjáéi voltak, a kutatók szerint az apa valószínűleg a lány előtt halt meg, majd maradványait kiásták.
Helena Malmström, az Uppsalai Egyetem szakértője szerint a távolabbi rokonok jelenléte arra utal, hogy a korabeliek jól ismerték a családjuk származását, és hogy a közvetlen családon kívüli kapcsolatok is fontos szerepet játszottak életükben.






































































































































































































