Középkori kikötő maradványaira bukkantak Rákóczifalvánál

Egy középkori révkikötő maradványaira bukkantak a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Rákóczifalvánál – számol be a Heritage Daily a Szoljonra hivatkozva. A hét faoszlop segíthet jobban megérteni az egykori közlekedési hálózatot.

A felfedezést Dr. Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum régésze erősítette meg. A körülbelül 20–30 centiméter átmérőjű cölöpök Rákóczifalva és Tiszavárkony között, Rákóczifalva közelében, a folyómederből emelkedtek ki. Rendezett elhelyezkedésükből azonnal arra lehetett következtetni, hogy nem természetes felhalmozódásról, hanem emberi elhelyezésről van szó. „A cölöpöket szándékosan egyenes vonalban verték a folyómederbe” – mondta Kertész.

A szokatlan képződményekre Papi József helyi szakember – aki korábban ásatási technikusként részt vett a szolnoki vár területén zajló feltárásokon – hívta fel a régészek figyelmét, ezt követően vizsgálatok kezdődtek, és mintákat is begyűjtöttek a dendrokronológiai elemzéshez. Az évgyűrűk elemzését Morgós András, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főrestaurátora végzi, az eredmények még nem születtek meg. A felfedezés óta a vízszint ismét emelkedett, így a cölöpök eltűntek.

Rendkívül fontos átkelőpontként szolgált

A középkorban a Tiszán ritkák voltak az állandó hidak a magas költségek miatt, melyeket a szezonális áradások és a jégkárok különösen megemeltek. A domináns megoldás a rév volt. A középkori Varsány – a mai Rákóczifalva – és a szemközti parton fekvő Várkony közötti átkelőhely a régió egyik legjelentősebbje volt.

A 11. századi forrásokban mindkét település szerepel, utóbbi leginkább az I. András és I. Béla közötti várkonyi találkozó miatt vált híressé. Varsány idővel virágzó piactelepülésé fejlődött. A helyi rév kulcsfontosságú volt kereskedelmi szempontból, további érdekesség, hogy 1541-ben Izabella királyné éppen ezen a ponton kelt át a Tiszán az oszmánok elől menekülve.

A régészek hangsúlyozzák, hogy ilyen bizonyítékok ritkák, hiszen a révátkelők után elvétve maradnak nyomok.