Miért lett kék ez a spanyolországi falu?

A kanyargó hegyi út a Serranía de Ronda gerincei között kapaszkodik felfelé. Az andalúz táj dús, üde, az ezüstös olajfaligeteket parafatölgyek és a sziklák között megbúvó fehér falvak váltogatják. Aztán egy kanyar után az ember hirtelen teljesen másba botlik, mint amire számított, a hegyoldalban ugyanis nem fehér házak villannak meg a napfényben, hanem mesebeli kékek. Már csak pár perc és megérkezem Törpfalvába, avagy Júzcárba.

Meséből film

Andalúziában a pueblos blancos, vagyis a fehér falvak hagyománya évszázados. A mész nemcsak esztétikai jelentőséggel bírt, hanem védelmet is biztosított a hőség és a járványok ellen. Júzcar sem különbözött a szomszédaitól: szűk utcák, muskátlis erkélyek, templomtorony, amely délben lustán veri az időt.

Ám 2011 tavaszán a falu története váratlan fordulatot vett. Ebben az évben mutatták be a The Smurfs, azaz a Hupikék törpikék című mozifilmet világszerte, amelynek alapjául a hazánkban is nagyon népszerű belga képregényrajzoló, Peyo 1958-ban megalkotott karakterei szolgáltak.

A film élőszereplős jeleneteinek többsége az Egyesült Államokban készült – a történet szerint ugyanis a törpök egy varázslat következtében New Yorkba kerülnek, így a külső felvételek jelentős részét a City utcáin rögzítették. A többi jelenetet a kaliforniai Sony Pictures Studios komplexumban vették fel, a törpfigurák teljes egészében számítógépes animációval készültek, így nem létezett valódi „törpfalu”, amelyet díszletként használtak volna a filmhez.

8 fotó

Miért lett kék egy spanyol falu?

A Hupikék törpikék hamarosan Európába is megérkezett, és a spanyol forgalmazója, a Sony Pictures España különleges promóciós akciót talált ki a bemutató előtt. Mi lenne, ha egy egész falu reprezentálná a filmet? A választás az andalúz hegyek között fekvő, néhány száz lakosú Júzcárra esett.

A döntés gyakorlati szempontokon alapult. Júzcar a többi fehér faluhoz hasonlóan kisméretű településnek számított, ami egységes arculatot mutatott. Ez lehetővé tette, hogy az összes épületet – lakóházakat, iskolát, sőt a templomot is – rövid idő alatt átfessék kékre.

Mintegy 4000 liter festéket használtak fel az átalakításhoz, az előkészítéssel együtt a munkálatok körülbelül két hétig tartottak. A kivitelezés gyorsasága kulcsfontosságú volt, mivel a film bemutatójához igazodott az időzítés.

Az akció eredetileg ideiglenesnek indult, a terv szerint a film levetítése után a falut visszafestették volna fehérre. Ám a kampány jelentős nemzetközi sajtóvisszhangot váltott ki, és a turisták száma ugrásszerűen megnőtt a vidéken, a helyi gazdaság – beleértve a vendéglátást, ajándékboltokat, szolgáltatásokat – pedig gyors élénkülést tapasztalt.

2011 decemberében a lakók népszavazáson döntöttek arról, hogy megtartsák-e a kék színt. A többség az igen mellett voksolt. A promóció végül tartós arculati és gazdasági stratégiává vált, és így lett Júzcarból a „La Aldea Azul”, a Kék Falu.

Séta a törpök között

A főtéren egy idős férfi ül a padon, a járókelőket figyeli. A fal kékje mögötte már kissé megkopott, a nap kiszívta a legélesebb árnyalatot. A gombakávézóban leülök egy eszpresszóra, és a lábam alatt elterülő utcákat bámulom.

6 fotó

A kék szín sehol nem egységes, van, ahol türkizbe hajlik, máshol mélyebb, majdnem királykék. A délutáni napfény arannyal mossa át a homlokzatokat, és az utcák mintha egy mediterrán akvárium folyosói lennének. Gyerekek fociznak a téren, a mandulafák már virágba borultak. A hegyek zöldje és a házak kékje között éles a kontraszt, Andalúzia mindig is értett a drámai színekhez.

A templomhoz vezető meredek utcán ereszkedem lefelé. A falakon apró részletek bukkannak elő: kézzel festett mesefigurák, játékosan elhelyezett virágcserepek, derűs utalások a törpök életére. Amikor rátalálok az óriásira festett Hókuszpókra, megállok alatta, és gyermeki mozdulattal megpiszkálom az orrát.

A gyógyszertár bejáratát festett, mérgező gombák őrzik. A hivatalos Hupikék törpikék-arculat ugyan visszafogottabb, de a mese lenyomata makacsul ott maradt a falakon.

A kilátópontnál megállok, az olívabogyókat nem szedte le senki. Leülök a fa tövébe, előveszem az ebédemet, innen nézve a házak kékje egyetlen, játékos folttá olvad a hegyoldalon.