Minden idők legősibb geometriai mintáira bukkantak

Úgy tűnik, fajunk már 60 ezer éve is képes volt a bonyolult minták megalkotására.

Egy új tanulmány alapján strucctojáshéjak őrzik a világ legkorábbi ismert geometriai mintáit – számol be az IFLScience. A vizsgálat leletek abból az időszakból származnak, amikor őseink elhagyták Afrikát és megkezdték első sikeres terjeszkedésüket Eurázsiában – korábban zajlottak sikertelen kivándorlások is. A korabeliek a tojáshéjakat víztárolásra használták, ám rendkívül szervezett mintákkal is ellátták azokat.
Silvia Ferrara, a Bolognai Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint az emberek nem egyszerűen vonalakat húztak, hanem azokat ismétlődő elvek szerint szervezték párhuzamosokba, rácsokba és egyéb mintákba. „Ezek a jelek meglepően strukturált, geometriai gondolkodásmódot tárnak fel” – mondta.
A kutatók 109 töredéket elemeztek, ezek három dél-afrikai és namíbiai lelőhelyről származnak. A leletek nagyjából 60 ezer évesek, és összesen 1275 vésett vonalat tartalmaznak.
Kulcsfontosságú képességről árulkodnak a leletek
Statisztikai és geometriai elemzések segítségével megállapították, hogy a karcok 83,4 százaléka párhuzamos párokként jelenik meg, míg a különálló vonalak találkozásainak körülbelül egyharmada derékszögben történik. A héjak több mint 80 százalékában a csapat derékszögek, vonaligazodás és térbeli szabályosság együttes előfordulását észlelte, ami arra utal, hogy aki ezeket a mintákat készítette, elég jól értett a geometriához.
„Nemcsak jelek ismétlődéséről van szó, hanem valódi vizuális-térbeli tervezésről, mintha az alkotók már a vésés előtt létrehozták volna a figura teljes képét” – emelte ki Ferrara. Az ősi művészek emellett komplex kognitív műveleteket alkalmaztak a forgatástól az ismétlésen át a jelek hierarchikus egymásra helyezéséig.
Úgy tűnik, a középső kőkorszak késői szakaszában a Homo sapiens elsajátította a pontos, előre megtervezett, geometriai tulajdonságokon alapuló mintákat. Ez az absztrakt gondolkodás velünk született képességének jele, amely pedig kulcsfontosságú volt fajunk alkalmazkodóképessége és kommunikációja szempontjából. Ahhoz, hogy a bonyolult mintákat elkészítsék, a korabeliek minden bizonnyal tanították egymást.





































































































































































































