Videón a pillanat, ahogy a Sagrada Família a világ legmagasabb templomává válik

Írta: Angela Serratore

Több mint 140 éve emelkedik a Sagrada Família Barcelona utcái fölé. Ebben az évben – Antoni Gaudí építész halálának századik évfordulóján – a bazilika építése végre a befejezéshez közeledik, és az egyházi, valamint városi vezetők egészéves ünnepségsorozattal készülnek az alkalomra.

Az újonnan elkészült központi torony – tetején egy üveggel és kerámiával borított, ragyogó acélkereszttel – több mint 150 méterrel magasodik a kikötőváros fölé. Ezzel a Sagrada Família a világ legmagasabb temploma lett, megelőzve a németországi ulmi székesegyházat, és mintha ezzel végre teljessé válna az emblematikus épület története.

A középkori és reneszánsz Európában a katedrálisok gyakran évszázadokon át épültek, közben pedig stílusuk is folyamatosan alakult. Ebben az értelemben a Sagrada Família ennek a hagyománynak a folytatása. A különleges bazilika nem tesz úgy, mintha minden vésőcsapás Gaudí keze munkája volna: inkább olyan palimpszesztként tekint magára, amely az építész elképzeléseinek egymásra rétegződő értelmezéseiből áll.

De mit jelent befejezni egy olyan épületet, amelynek terve és jelentése egy évszázad alatt átalakult – a vallásos áhítat jelképéből Barcelona egyik legfontosabb szimbólumává? És hol húzódik Gaudí saját víziójának határa egy olyan projektben, amely jóval túlélte alkotóját? Gaudí művének befejezése bonyolult egyensúlyozás volt az eredeti elképzelések és a modern építőanyagok között. Az eredmény: a hit építészeti kifejezése.

Antoni Gaudí megszakított víziója

„A Sagrada Família alapvetően azért nem készült el Gaudí életében, mert nem volt rá pénz” – magyarázza Michael Eaude történész, egy, az építész életéről és munkásságáról szóló új könyv szerzője.

A templom ötlete eredetileg nem Gaudítól származott: egy barcelonai könyvkereskedő vetette fel, miután 1872-ben Rómába látogatott. Elképzelése szerint az építkezést teljes egészében magánadományokból finanszírozták volna, nem az állam vagy a Vatikán pénzéből.

Az első tervek a neogótikus építészetből merítettek ihletet – lebegő támpillérek, gazdag kőszobrászat –, hasonlóan például a New York-i Szent Patrik-székesegyházhoz vagy a 19. század végén újjáépített londoni Westminster-palotához. Amikor Gaudí az 1880-as évek elején átvette a projektet, és saját, fantáziadús stílusában alakította át a terveket, úgy képzelte, hogy az építkezés – meglehetősen optimista elképzelésként – egy évtizeden belül befejezhető lesz.

A 19. század végi Barcelonában az iparmágnások szívesen rendeltek meg látványos városi palotákat – amelyek közül sokat Gaudí tervezett –, ám egy monumentális bazilika finanszírozásához már kevésbé lelkesedtek. „Vallásosak voltak, de nem voltak annyira jámborak, hogy folyamatosan biztosítsák egy ilyen hatalmas vállalkozás pénzügyi hátterét” – mondja Eaude. Az adományok így idővel jelentősen megcsappantak.

Amikor Gaudí 1926-ban váratlanul meghalt – egy villamos ütötte el, miközben gyónni indult –, a templom még csak részben állt. Műhelyében ugyan modellek, rajzok és gipszöntvények őrizték a további terveket, ám tíz évvel később, a spanyol polgárháború első napjaiban anarchisták felgyújtották a kriptát, és archívumának nagy része megsemmisült.

Tanítványai később igyekeztek rekonstruálni a megmaradt jegyzetekből Gaudí elképzeléseit, ám a végső forma így is bizonytalan maradt. Az építkezés a következő évtizedekben különböző, Gaudí egyedi stílusát a saját koruk esztétikájával összehangolni igyekvő művészek és építészek vezetésével többször leállt, majd újraindult.

A központi torony befejezése

A központi torony kezdettől Gaudí nagyszabású tervének része volt. Szimbolikus elképzelése szerint a bazilikának összesen 18 tornya lett volna: 12 az apostoloknak, négy az evangélistáknak, egy Szűz Máriának, a legmagasabb pedig Jézus Krisztusnak szentelve.

A Krisztus-torony – amelynek sisakját idén február végén helyezték el – a templom közepéből emelkedik ki, mint egy kőhegy. Tudatosan magasabb a többi toronynál, mégis kissé alacsonyabb Barcelona Montjuïc nevű dombjánál. Ez Gaudí szerint az alázat jelképe: az ember alkotása nem haladhatja meg Isten teremtését.

A torony megépítése komoly mérnöki teljesítmény volt. A bazilika honlapja szerint egy úgynevezett „feszített kőszerkezetet” alkalmaztak, amely a követ és az acélt ötvözi: acélkábeleket vezetnek át a kőpanelek között. Így a torony egyszerre áll ellen a szélnek, és elég könnyű ahhoz, hogy Gaudí eredeti alapjai is elbírják.

A csúcsán áll az újonnan felhelyezett kereszt, amelynek keresztszárainak végei között mintegy 13 méter a távolság. Üvegpanelekből álló szerkezetét rozsdamentes acél keret fogja össze, felületét pedig fehér, mázas kerámia borítja. A kereszt Németországban készült, de a Sagrada Família tornyán szerelték össze.

A beépített világításnak köszönhetően sötétedés után is ragyog, így a bazilika legmagasabb pontja messziről látható fénylő jelképpé válik Barcelona egén. A kereszt nem egy zárt, masszív test: finom geometriai szerkezete és üveglapjai nappal a fényt fogják fel, amely a torony fakó kövén szóródik szét.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

National Geographic (@natgeo) által megosztott bejegyzés

Eaude szerint a koncepció hű marad Gaudí eredeti elképzeléséhez, még ha az alkalmazott anyagok egyértelműen modernek is. Gaudí a bazilikát a természet, a fény és a hit egységeként képzelte el – az üveg- és kerámiakereszt pedig ezt a gondolatot viszi tovább a 21. század mérnöki megoldásaival.

Az építkezés még mindig nem ért véget

Bár a hatóságok 2026-ra Gaudí tervének beteljesülését ünneplik, a bazilika egyik oldala még mindig befejezetlen.

A három monumentális homlokzat közül csupán a Születés Kapuja készült el nagyrészt Gaudí életében. Ez az elem a részletek szinte túláradó kavalkádja: teknősök tartják az oszlopokat, angyalok buknak alá a faragott lombok közül, a Szent Család alakja pedig növények és állatok gazdag díszítéséből bontakozik ki. Nem véletlen, hogy a Carrer de Mallorca mentén naponta sorakozó látogatók milliói leggyakrabban ezt a homlokzatot fényképezik le.

A Szenvedés Kapuja egészen más hangulatú. Évtizedekkel Gaudí halála után kezdték építeni, és a 20. század végén fejezték be. A szikár, szögletes szobrokat Josep Maria Subirachs alkotta, és sok kritikus szerint modernista stílusa élesen elüt Gaudí organikus formavilágától.

„Sokan azt mondják, hogy ez nem az, amit Gaudí akart volna” – mondja Eaude. „De valójában senki sem tudja biztosan, hogy ő mit szeretett volna.” Talán maga Gaudí sem. Köztudott volt róla, hogy tervei nagy részét improvizálta: a formákat gyakran nem rajzokon, hanem a fejében hordozta, majd láncos modellek és súlyok segítségével kísérletezte ki a tökéletes íveket és görbületeket.

A harmadik homlokzat, a Feltámadás Kapuja még mindig nem készült el – és lehet, hogy ez még évekig így marad. Gaudí egy hatalmas, a templomból kifelé vezető felvonulási rámpát képzelt el, amely az emberiség Isten felé tartó felemelkedését jelképezi. A terv megvalósításához azonban egy teljes városnegyedet kellene lebontani. Mivel a mintegy háromezer ott élő lakos közül sokan határozottan ellenzik ezt, Barcelona városi tanácsa eddig nem adott engedélyt a munkálatokra.

A Sagrada Família Jézus-tornyának többkarú keresztje 360 fokos kilátóterasszal bír.

Forrás: Nuria Puentes

Ha a korai építkezést a pénzhiány lassította, ma éppen a bőség gyorsítja fel. A belépőjegyek évente több száz millió euró bevételt hoznak, és a Covid–19-járvány előtt évente több mint 4,5 millió látogató kereste fel a templomot – ezzel Spanyolország leglátogatottabb műemléke lett. Ez a bevétel tette lehetővé, hogy a bazilikát irányító alapítvány a 21. században jelentősen felgyorsítsa az építkezést. A számítógépes modellezés és a digitális gyártási technikák segítségével ma már Gaudí bonyolult geometriai formái is pontosan megvalósíthatók.

Miközben Spanyolország idén Gaudí életét és munkásságát ünnepli, a katolikus egyház azt is mérlegeli, hogy az építészt szentté lehet-e avatni. A Vatikán 2003-ban indította el a szentté avatási eljárást. A támogatók Gaudí mély vallásosságára, a közbenjárásának tulajdonított csodákra – köztük egy nő látásának visszatérésére –, valamint magára a Sagrada Famíliára hivatkoznak, amely szerintük egy monumentális, kőbe faragott katekizmus.

A bazilika teljes befejezésének becsült időpontja jelenleg 2034, de ez még változhat. Amikor a templom befejezésének sürgetéséről kérdezték, Eaude Gaudí egyik híres mondását idézte: „Az én megbízóm nem siet” – mondta az építész Istenre utalva.