Rejtélyes, bronzövvel eltemetett ókori gyerekeket találtak

Egyelőre nem tisztázott, hogy a két gyermek miért kapott felnőtt férfiakra jellemző sírmellékletet.

2500 éves gyermeksírokra bukkantak a délnyugat-olaszországi Pontecagnano városában – számol be a Live Science. A leletek különlegessége, hogy az elhunytakat bronzövvel együtt temették el. Ezen sírmellékletek szokatlanok, hiszen általában a római kor előtti szamnisz kultúra felnőtt férfi nyughelyeire jellemzőek.
A Salernói és Avellinói Régészeti, Képzőművészeti és Tájvédelmi Főfelügyelőség beszámolója szerint egy egykori dohánygyár helyszínén végeztek ástatást. Itt került elő az a 34 darab, az i. e. 4-3. századra datálható nyughely, amelyek többsége 2-10 éves gyermek csontvázát rejtette.
A régészek az 1960-as évek eleje óta végeznek ásatásokat Pontecagnanóban, ahol már több mint 10 ezer sírt találtak három, az i. e. 9. és 3. század közötti periódusra datálható temetőben. A települést az i. e. 9. században alapították a villanovai kultúra képviselői, két évszázaddal később pedig az etruszkok révén a görög, föníciai és itáliai kereskedők forgalmas központjává fejlesztették. Az i. e. 5. században aztán érkeztek a szamniták, akik egészen az i. e. 3. századig, a római hódításig ellenőrizték a területet.
Ezért furcsák a most feltárt sírok
A helyi temetők sokat elárulnak a szamniták temetkezési szokásairól. Az egykori népcsoport a sírokat családok szerint rendezte el, a nyughelyek többségét pedig cseréptetővel fedték be. A sírmellékletek igen változatosak voltak, de egyes tárgyak, így a harci felszerelések férfiakhoz kötődtek.
A most leírt nyughelyek közül kettő egy 5, illetve 10 éves gyermek maradványait őrizte. Furcsa módon az elhunytakat bronzövvel együtt temették el, ami a korszakban inkább a felnőtt férfiakra volt jellemző. Pontecagnanóban eddig egy, egy 12 éves gyermekhez köthető példa volt ismert.
Gina Tomay régész szerint jelentős felfedezésről lehet szó. A szakértők nem tudják pontosan, miért temették el ezeket a gyermekeket harcosokra jellemző kiegészítőkkel. Egy, az i. sz. 6. századra datálható angolszász fiúsír mindenesetre azt sugallja, hogy a gyászolók a katonai tárgyakkal talán azt akarták kifejezni, hogy mivé válhatott volna a fiatal elhunyt.





































































































































































































