Több száz éves vámpírtemetőt tártak fel

Társadalmilag kirekesztett személyek számára készült 17. századi temetőt vizsgálnak a lengyelországi Pieńben – számol be a Heritage Daily. A helyszínen évek óta zajlanak az ásatások, a kutatók szerint ez a legnagyobb ilyen típusú lelőhely az országban.

Dariusz Poliński, a Nicolaus Copernicus Egyetem munkatársa és kollégái több mint száz sírt tártak fel, a nyughelyek között szokatlanul sok az atipikus, babonákhoz köthető temetkezés. Legalább egy tucat sír tartalmaz szokatlan elemeket, ami kimagasló arány. A leletek arról árulkodnak, hogy a korabeliek különböző módszerekkel próbálták megakadályozni a halottak visszatérését.

Miféle sírokat találtak a lelőhelyen?

A kora újkori Európában sokfajta hiedelem kötődött a holtakhoz, a legismertebb ezek közül a vámpíroktól való félelem. Az ilyen babonák hátterében sokszor az állt, hogy az érintett elhunyt valamilyen betegség miatt már életében szokatlannak, „különcnek” számított. Hasonló nyughelyek Magyarországról is ismertek.

A pieńi temető leghíresebb maradványa Zosiától, a „vámpírtól” származik, de előkerültek egy 30-50 éves nő csontjai is, ő előrehaladott szifiliszben szenvedett, és testét kövekkel vették körbe. Egy másik sírban egy terhes nő feküdt, akinek a magzata is megmaradt.

Olyan idősebb nőt is felfedeztek, akinek fejét kövek közé szorították, így gátolva visszatérését – a vizsgálatok alapján ő koponyaaneurizmában szenvedett, ami életében a közössége számára rémisztő tüneteket okozhatott. Furcsa férfi maradványokat is találtak, az egyik elhunyt lábai között például kisgyermek feküdt, mindkettejüket kövekkel szorították a sírba.

„A helyi lakosok körében aggodalmat keltő elhunytakat sarlóval a nyakuk körül, kövekkel és lakattal temették el. A temetéseket néha arccal lefelé végezték, attól tartva, hogy a halott felkel a sírjából és kárt okoz a közösségnek” – mondta Poliński, hozzátéve: néha még a holtat is kiásták, hogy ellenőrizzék a bomlást. Az efféle szokások meglepően sokáig, egészen a 20. századig fennmaradtak.