Hatalmas, több ezer éves sírt találtak Lengyelországban

Jelentős régészeti felfedezés született Lengyelország keleti részén: egy lakópark mögött végzett mentőásatások során egy, a neolitikumra datálható hatalmas sírra bukkantak – számol be a Heritage Daily. A lelőhely a tölcséres szájú edények kultúrájához kötődik, amely Észak- és Közép-Európa egyik legkorábbi, az i. e. 4. és 3. évezred között virágzó neolitikus kultúrája volt. Közösségei fordulópontot jelentettek az őskori Európában, bevezetve a mezőgazdaságot, az állattenyésztést és a fazekasságot.

A kultúra egyik sajátosságát a monumentális sírok adták. Ezek a főként kőből készült nagy temetkezési építmények az elterjedés délebbi régióiban, így a lengyelországi Lublin környékén a kőhiány miatt gyakran fából készültek – ezeket nem megalitnak, hanem megadendronnak nevezik.

Ezek a struktúrák mélyen a földbe vert faoszlopokból álltak, amelyeket hosszúkás földhalom borított. Az idő múlásával a fa elkorhadt, sötét, kör alakú nyomokat hagyva hátra. A halomhoz szükséges földet általában a sírt övező árkokból bányászták, így a nyughely oldalain hosszú, vályúszerű mélyedések keletkeztek.

Ilyen volt a lengyelországi sír

A Lublini Vajdasági Műemlékvédelmi Hatóság szerint a sír teljes hossza körülbelül 42 méter volt, keleti oldalán a szélessége elérte a 5,2 métert, míg a nyugati részén 3,3 méterre szűkült. A megadendron déli oldalán egy közel 30 méter hosszú és körülbelül 2–2,5 méter széles árok volt.

Méretének ellenére a nyughelyben nem találtak csontokat, ami arra utal, hogy talán szimbolikus temetkezési helyről van szó. A feltárt leletek között kerámiadarabok és kovakőeszközök, valamint távolabbról importált tárgyak voltak. A leletek értékes betekintést nyújtanak a neolitikum közösségeinek technológiai gyakorlatába és anyagi kultúrájába.

A felfedezés több évtizedes kutatások eredménye. Egy közeli utcában az 1960-as években megkezdett ásatások során legalább 3–4 hasonló sírt azonosítottak.