Magyar szerzetesrendről mesél a Pilis egyik romja

A Pilis erdeinek mélyén, kanyargós hegyi utak végén a távoli múlt romos, ám annál látványosabb emlékére, egy pálos kolostor maradványaira bukkanhatunk. A domboldalban megbúvó romok csendje ma is őrzi a középkor történeteit.

Pilisszentlélek határában ma a kolostor 1985 és 1992 között feltárt maradványait csodálhatjuk meg. Az épület eredetileg egy 13. századi királyi vadászkastély volt, amelyet IV. Béla 1263-ban a pálosoknak adományozott. A szerzetesek később kápolnát és kolostort építettek, amelynek alapítását 1323-ban Károly Róbert jelenlétében erősítették meg.

A kolostor a pálos rend történetében is fontos szerepet játszott. Az egyetlen magyar eredetű rend alapítója, Boldog Özséb a Pilis remetéihez csatlakozva kezdte meg a közösség szervezését, és a környéken jött létre az első kolostoruk is. A későbbiekben királyi támogatással fejlődő rendházat Nagy Lajos is felkereste, és birtokadományokkal erősítette.

Ez lett a pilisszentléleki kolostor sorsa

A virágzás a 16. század elején szakadt meg: az 1526-os eseményeket követően a török portyázások elpusztították a kolostort, amely véglegesen a 1540-es évek elején tűnt el a faluval együtt – olvasható a Természetjáró oldalán. Az egyszerű alaprajzú épületet sosem fejezték be teljesen, és mára csupán alapjai maradtak fenn.

A feltárások során kirajzolódott a templom, a káptalanterem és az egykori ebédlő helye, valamint díszes kályhák csempéi is előkerültek. Bár sok részlet még mindig a föld alatt rejtőzik, a romok így is különleges betekintést nyújtanak a pálosok egykori életébe és a Pilis középkori világába.