Elfeledett civilizáció nyomaira bukkantak a Kaukázusban

Egy új tanulmány szerint alapjaiban írhatják át a Georgia (régi nevén Grúzia) déli részének történetét azok a régészeti felfedezések, amelyeket a Dzsavahéti-fennsíkon tettek – számol be a Heritage Daily. Az ásatásokon egy sűrű településhálózatot, erődítményeket és temetkezési helyeket tártak fel, egy olyan, elfeledett civilizáció nyomait, amely évezredeken át folyamatos emberi jelenlétet biztosított a térségben.

A kutatás a Samtskhe–Javakheti Project keretében zajlik, amely 2017 óta georgiai–olasz együttműködésben működik. A vizsgálatban eddig több mint 168 lelőhelyet azonosítottak a korai bronzkortól egészen a középkorig.

A modern módszerek, például műholdfelvételek és GPS-alapú feltérképezés révén kirajzolódott, hogy a lelőhelyek csoportokba rendeződnek, gyakran magaslatokra települve. Roberto Dan és kollégái szerint a hatalmas, megmunkálatlan kövekből emelt szerkezetek arra utalnak, hogy egyes helyszíneket nem állandóan, hanem időszakosan használtak, feltehetően a legeltető állattartáshoz kapcsolódva.

Egy elfeledett civilizáció képe rajzolódott ki

A központi fennsíkon található Baraleti Natszargora lelőhely különösen fontos: itt több egymásra rakódó települési réteget, égésnyomokat, védőfalakat és háztartási maradványokat azonosítottak. A leletek i. e. 3500 és 500 közé datálhatók. Egy bronzból készült napkorong is előkerült, amelyet feltehetően egy közeli temetkezési helyről hozhattak ide; hasonló tárgyakat a térségben gyakran női sírokhoz kötnek.

Keletebbre, a Meghreki erőd feltárása szintén hosszú, megszakításokkal tarkított használatot mutat a bronzkortól a középkorig. A maradványok között védőfalak, tárolóhelyiségek és lakóépületek szerepelnek.

Két házban agyagból készült szerkezeteket – valószínűleg kemencéket vagy emelt platformokat – és díszített táblákat találtak, amelyek vörös, fehér és sötétkék festék nyomait viselik. Az ilyen dekoráció ritka a térségben, és különleges funkciójú vagy státuszú terekre utalhat.

Az eredmények egy olyan tájat rajzolnak ki, ahol a közösségek folyamatosan alkalmazkodtak. A helyszíneket újra és újra használták, az erődített pontok többféle szerepet töltöttek be, és szoros kapcsolatok álltak fenn a hegyvidéki és az alföldi területek között. A kutatás folytatódik, további feltárásokkal és vizsgálatokkal, amelyek egyre világosabban mutatják: a Dzsavahéti-fennsík nem peremterület volt, hanem a Dél-Kaukázus tágabb kapcsolatrendszerének szerves része.