Tényleg Hitler kedvenc helye volt a Sasfészek?

A Sasfészek a náci Németország jól ismert helyszíne volt.

A bajorországi Berchtesgadeni-Alpokban, a felhők felett járva, a sziklák között cikázó havasi csókák látványa még a határtalan szabadság érzetét kelti. Ebben a magasságban a természet békéje uralkodik, ám a ködbe vesző csúcson, az 1834 méteren trónoló Kehlsteinhaus – azaz a Sasfészek – falai sötétebb titkokat őriznek. Ide látogatott el Judy Foto néven publikáló olvasónk.
Az út ide nem mindennapi: meredek szerpentineken buszozva lehet eljutni a hegy gyomrába, ahol egy hűvös, 124 méteres alagút és egy patinás lift vezet fel a mélyből egyenesen az épület szívébe. Ez a ház – melyet a diktátor 50. születésnapjára emeltek – ma már étteremként működik, de múltja kísértetiesen jelen van. A Mussolini-féle vörös márvány kandalló és az eredeti bútordarabok néma tanúi annak a kornak, amely megrengette a világot.
Mérnöki teljesítmény a sziklák között
Az épület és a hozzá vezető út kivitelezése a kor mérnöki csúcsteljesítményének számított. Az utat mindössze 13 hónap alatt vájták ki a meredek sziklafalból, áthidalva a több mint 800 méteres szintkülönbséget.
A látogatók egy 124 méter hosszú, gránitburkolatú alagúton keresztül jutnak el a hegy mélyére, ahonnan egy sárgaréz burkolatú, eredeti tükrökkel díszített lift szállítja őket közvetlenül az épületbe. Az épület belső tereiben ma is látható a vörös márványból faragott kandalló, amelyet Benito Mussolini adományozott. A belső berendezés – bár funkcionálisan egyszerű – a korszak birodalmi esztétikáját tükrözi.
A köztudatban – a szövetségesek későbbi elnevezésének hatására – Sasfészekként rögzült, az építmény eredetileg a náci párt reprezentációs és vendéglátási céljait szolgálta volna. A projektet Martin Bormann felügyelte, és hivatalosan Adolf Hitler 50. születésnapjára adták át 1939-ben. Érdekesség, hogy maga a diktátor viszonylag ritkán, mindössze körülbelül tíz alkalommal látogatott el ide.





Miért nem szerette Hitler a Sasfészket?
Arra az esetre, ha elment volna az áram, megbízható, nagy teljesítményű áramfejlesztőkre volt szükség; a német U-bootokban használt dízelmotorok éppen ilyenek voltak. Ezeket egy külön gépházban helyezték el.
Figyelemre méltó, hogy a környéket a szövetségesek szinte teljesen lebombázták, a Sasfészek azonban megmaradt: a bombák elkerülték – részben magaslati fekvése és nehéz célba vehetősége miatt.
Bár a Sasfészekről sokan úgy hiszik, Hitler egyik kedvence helyszíne volt, összesen csak 10–14 alkalommal járt itt a diktátor, és az épületet elsősorban reprezentatív célokra használta. Eva Braun ezzel szemben jóval több időt töltött itt, illetve a tágabb környéken.
Hitlernél több tényező is közrejátszott abban, hogy nem szívesen tartózkodott itt: hipochondriája és egészségügyi félelmei is szerepet játszottak. Több forrás szerint úgy vélte, hogy a ritka levegő megterheli a szívét, és keringési zavarokat okoz nála. Nem alaptalanul – hiszen több mint 1800 méteres magasságban járunk.





Egyes szakértők szerint klausztrofóbiája és tériszonya is volt. Bár a ház tágas, az oda vezető út – a hosszú, függőleges liftaknával és a meredek szakadékokkal – az anekdoták szerint komoly szorongást váltott ki belőle. A visszaemlékezések alapján attól tartott, hogy a lift mechanikája meghibásodik, vagy villámcsapás éri a hegytetőn álló épületet.





































































































































































































