Régészeti emlékeket fenyeget a Tisza alacsony vízállása

2026-ban a megszokottnál hónapokkal korábban bukkantak elő a Tisza medréből azok a több száz éves cölöpmaradványok, amelyek egykor Szolnok török kori fahídjait tartották – számol be a Szoljon. A látvány egyszerre lenyűgöző és riasztó: a szakemberek szerint a rendkívül alacsony vízállás immár nemcsak feltárja a régészeti emlékeket, hanem azok pusztulását is felgyorsítja.

A folyóban feketéllő tölgyfa cölöpök a 16–17. századi török hódoltság idejéből, illetve későbbi, 18–20. századi átkelőkből maradtak fenn. Korábban leginkább aszályos nyárvégeken váltak láthatóvá, idén azonban már május közepén előbukkantak. A Tiszán való átkelés régészeti emlékei más helyszíneken is ismertek.

Dr. Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársa szerint a jelenség mára szinte megszokottá vált, következményei azonban egyre súlyosabbak. A víz alatt évszázadokon át konzerválódó faanyag a levegőn gyorsan károsodni kezd, repedezik, deformálódik és korhad.

„Minél többet vannak szárazon, annál gyorsabb a pusztulás” – nyilatkozta a szakember.

Így pusztulnak a történelmi emlékek

A csaknem 500 éves tölgycölöpök állapota jól mutatja a változást: míg a víz alatt maradt részek viszonylag épek, a felszínre kerülő szakaszok néhány év alatt látványosan szétnyíltak. A folyamat hátterében a tartósan alacsony vízállás áll, idén várhatóan elmarad az a tavaszi zöld árhullám is, amely korábban hosszabb időre víz alá rejtette a maradványokat.

A különleges leletek egyre több érdeklődőt vonzanak a Tisza partjára, hiszen kevés ennyire látványos, szabad szemmel is megfigyelhető történelmi emlék maradt fenn Szolnokon. Megőrzésük azonban komoly kihívás, a szakemberek úgy vélik, a hosszú távú védelemhez a cölöpök kiemelésére, speciális víz alatti tárolásra és költséges konzerválási eljárásokra lenne szükség, jelenleg azonban nincs elegendő forrás a munkálatokra.