Hatalmas, ősi tömegsírokat találtak a Szaharában

Egy új tanulmány alapján több száz eddig ismeretlen őskori síremléket azonosítottak kutatók Kelet-Szudán sivatagos vidékein műholdfelvételek segítségével. Julien Cooper, a Macquarie University munkatársa, valamint Maël Crépy és Marie Bourgeois, a Université Lumière Lyon 2 szakembere a The Conversation felületén mutatták be a projektet.

A különös, kör alakú temetkezési helyek nemcsak az egykori nomád közösségek életébe engednek bepillantást, hanem abba is, miként alkalmazkodtak az emberek a fokozatosan kiszáradó Szaharához. Ugyan a térség ma a bolygó egyik legszárazabb helye, voltak időszakok, amikor jóval csapadékosabb volt, erről régészeti lelőhelyek is árulkodnak a sivatag egyes pontjain.

Milyen lelőhelyeket találtak a sivatagban?

A szakértők ezúttal a kelet-szaharai Atbaj régiójára fókuszáltak, a vizsgálathoz műholdas adatokat használtak. A kutatók összesen 260 korábban ismeretlen temetkezési helyet észleltek csaknem ezer kilométer hosszan a Nílustól keletre. A helyszínek többsége a mai Szudán területén, az Itbáj-hegység lejtőin található.

Segítsd te is a National Geographic munkáját! A Google új, Preferred Sources funkciója lehetővé teszi, hogy a Google-fiókkal rendelkező felhasználók megjelöljék preferált, megbízható hírforrásaikat. Magazinunk számára nagy segítséget jelentene, ha minél többen a National Geographicot is ezek közé választanák.

Ha támogatnád munkánkat, jelentkezz be Google-fiókodba, majd az alábbi linkre kattintva jelöld meg a National Geographic oldalát preferált forrásként!

A sírok legfeltűnőbb elemei a hatalmas, kör alakú kőfalak, amelyek átmérője akár 80 méter is lehetett. A falakon belül embereket és állatokat – főként szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket – temettek el együtt. Sok esetben a középen fekvő elsődleges temetkezés köré később további sírokat helyeztek el, ami arra utalhat, hogy egy kiemelt személy, talán egy törzsfő vagy más fontos közösségi vezető nyugodott a központban. Ily módon esetenként hatalmas tömegsírok alakultak ki.

A leletek alapján a temetkezések nagyjából i. e. 4000 és 3000 között készültek, vagyis még a fáraókori Egyiptom kialakulása előtt. A kutatók szerint ezek az emberek nem földművesek voltak, hanem állattartó sivatagi nomádok.

Miként változott meg a Szahara évezredekkel ezelőtt?

A szarvasmarhák különösen fontos szerepet tölthettek be kultúrájukban. A szakértők úgy gondolják, hogy a nagy csordák megléte a korszakban presztízst jelenthetett, hasonlóan ahhoz, ahogy ma egy luxusautó számít státuszszimbólumnak. Ez magyarázhatja, hogy az állatokat gyakran gazdáikkal együtt temették el.

A lelőhelyek pozícionálása arról is árulkodik, hogy a térség már ekkor is kiszáradóban volt. A sírokat rendszerint egykori vízforrások, például időszakos folyómedrek, kis tavak vagy sziklamedencék közelében emelték. A kutatók szerint a temetkezések az úgynevezett afrikai nedves periódus végén készültek, amikor a korábban zöldebb Szahara fokozatosan sivataggá alakult.

A klímaváltozás miatt a legelők zsugorodni kezdtek, az állattartás egyre nehezebbé vált, sok közösség pedig délre vagy a Nílus völgye felé húzódhatott vissza. A csapat úgy gondolja, a síremlékek annak bizonyítékai, hogy ezek a nomád társadalmak rendkívül jól szervezettek és alkalmazkodóképesek voltak.

Veszélyben a különleges lelőhelyek

A felfedezés jelentősége túlmutat magukon a sírokon. A kutatók szerint ezek az emlékek a későbbi egyiptomi és núbiai monumentális kultúrák előzményeinek tekinthetők, és emlékeztetnek arra, hogy Északkelet-Afrika története nem csupán fáraókról és piramisokról szól.

A lelőhelyeket azonban ma komoly veszély fenyegeti. A térségben zajló szabályozatlan bányászat miatt számos síremléket megrongáltak vagy teljesen elpusztítottak. A szakértők kiemelik: ezek az évezredeken át fennmaradt emlékek akár néhány nap alatt eltűnhetnek.