Szpinalonga: sötét történetet rejt a holtak szigete

Kréta északkeleti partjaitól alig néhány száz méterre egy apró, kopár sziget fekszik, amelynek neve ma már turisták százezrei számára ismert: Szpinalonga (Spinalonga). A türkizkék tengerből kiemelkedő erőd első pillantásra festői mediterrán látványosságnak tűnik, története azonban Európa egyik legsötétebb és egyben legemberibb fejezetét őrzi. A 20. század nagy részében ugyanis ide száműzték a leprás betegeket – olyan embereket, akiktől a külvilág rettegett. Ezen a különleges történeti helyszínen tett látogatás Judy Foto néven publikáló olvasónk.

A sziget eredetileg velencei erőd volt, a 16. század végén viszont építették, hogy védje Kréta partvidékét és az öböl kereskedelmi útvonalait. Vastag falai évszázadokon át katonai célokat szolgáltak, később azonban egészen másfajta elszigeteltség szimbólumává váltak.

1903-ban a görög hatóságok Szpinalongát hivatalosan leprateleppé nyilvánították. A Hansen-betegségként is ismert lepra akkoriban még gyógyíthatatlannak számított, és rendkívüli félelem övezte. A fertőzötteket gyakran családjuktól is elszakították, sokszor minden vagyonukat hátrahagyva kerültek a szigetre. A kikötő fölött nyíló alagutat a helyiek csak Dante kapujának nevezték – aki belépett rajta, sokáig úgy érezhette, nincs több remény.

Így épült közösség a leprások szigetén

Mégis, a száműzetés helyéből idővel sajátos közösség született, a sziget lakói nem csupán túlélni próbáltak: életet építettek. Volt iskola, kávézó, borbély, templom, sőt mozi is. A betegek saját társadalmat hoztak létre, amelyben a mindennapi rutin és az emberi kapcsolatok segítettek megőrizni méltóságukat. Szpinalonga így nemcsak a kirekesztés, hanem az emberi kitartás jelképe is lett.

A második világháború idején különös helyzet alakult ki: miközben Krétát német csapatok szállták meg, a megszállók messze elkerülték Szpinalongát a fertőzéstől való félelmük miatt. A sziget lakói tragikus módon éppen elszigeteltségük révén maradtak viszonylag érintetlenek a háborús jelenléttől.

A lepra kezelésében az 1940-es évektől áttörést hoztak az antibiotikumok, így a telep szerepe fokozatosan megszűnt. Az utolsó lakókat 1957-ben költöztették el, ezzel Szpinalonga Európa egyik utolsó lepratelepeként zárta be kapuit. A szigetet fertőtlenítették, majd hosszú évekre teljesen elhagyták. A baktérium, a Mycobacterium leprae emberi szervezeten kívül rendkívül sérülékeny: néhány nap alatt elpusztul, így a sziget ma már teljesen biztonságos.

23 fotó

Szpinalonga napjainkban

Az egykori karanténhelyből a 20. század végére történelmi emlékhely lett, a romos házak, a szűk utcák és az erőd falai ma is őrzik az ott élők történeteit. A látogatók közül sokan úgy érzik, hogy a hely különös kettősséget áraszt: egyszerre nyomasztó és felemelő. A fájdalom emléke és az élni akarás ereje egyszerre van jelen a kövek között.

Szpinalonga nemzetközi ismertségéhez nagyban hozzájárult A sziget, amely családtörténeten keresztül mutatta be a lepratelep múltját. Victoria Hislop regényéből később televíziós sorozat is készült, és sok utazó éppen a könyv hatására keresi fel a szigetet.

Ma a hajók naponta hozzák a turistákat Kréta partjairól. A látogatók a vakítóan kék tenger, a sirályok és a napsütés között járják be azt a helyet, amely egykor a reménytelenség szinonimája volt. Szpinalonga története arra emlékeztet, milyen pusztító lehet a félelem és a megbélyegzés – de arra is, hogy az emberek még a legnehezebb körülmények között is képesek közösséget, méltóságot és reményt teremteni maguk köré.