Bajmócra nem csak a várkastély miatt érdemes ellátogatni

A Szlovákiába látogatók körében népszerű úti cél Bajmóc. Nem véletlenül, hiszen ott található a 13. században épült, az ország egyik leglátványosabb és legjelentősebbnek számító, külalakja alapján mesés várkastélya, továbbá a gyógyfürdő és az ország legrégebbi állatkertje – hogy csak a legfontosabbakat említsük. De Bajmóc és környéke több ennél.

A Bajmócra (Bojnice) látogató, tartalmas kikapcsolódásra és a természet szépségeire vágyóknak mindenképp érdemes az erdőkkel és hegyekkel övezett, csodaszép környéken is barangolnia. A táj minden irányban lenyűgöző szépségekkel bűvöli el az embert.
De nem csak az erdei séták, túrázás, kerékpározás adhatnak múlhatatlan emlékeket. (A télidőben idelátogatókat a környék síterepei is lenyűgözik.) A nyitott szemekkel járók mindenfelé rábukkanhatnak látnivalókra.
Villabánya és Bélapataka: ahol az üveg tradíció
Bajmóctól északnyugatra nagyjából 27 kilométerre található Bélapataka (Valaská Belá). 1960 óta közigazgatásilag ide tartozik a néhány kilométerre északi irányban fekvő, jezsuita alapítású Villabánya (Gápel), amely 1747-től a 20. század közepéig az üveggyártásáról volt híres. Kezdetben egyházi épületek ablakaihoz készítettek üvegeket, amelyeket szerte az országba szállítottak, később másmilyen üvegekkel is szélesítették a kínálatot.
1956-ban a gyártás átkerült Bélapataka községbe, ahol egy ideig termelőszövetkezetként működött. A régi idők modernkori folytatásaként, az üveghez kötődő szakmák továbbélésének ma is nyomait találni itt, kisvállalkozóként többen foglalkoznak üveggel: csiszolással, homokfúvással, tükörkészítéssel.
A község 20-as házszáma alatt működő üveges szakember pedig fújt üvegből készít kisebb használati és dísztárgyakat. A formázásához és díszítéséhez használt régi eszközök és villabányai üvegtárgyak mellett előre meghirdetett időpontokban a készítés szakértelmet és odafigyelést igénylő teljes folyamatsora, az üveg fúvása, formázása, nyújtása, vágása is megtekinthető. Az eziránt fogékonyaknak maradandó élmény.
Így készül a régi idők népviselete
A községben őrzik, és egyszersmind fenntartják a régi idők helyi népviseletének történetét és hagyományát: az 530-as szám alatti épület utcafronti homlokzatán jó magasan elhelyezett tábla arra utal, hogy odabent a szövés-, a posztó- és vászonkészítés, valamint a hímzés világában merülhetünk el (egyébként 2018 óta).
Nem puszta kiállítóhelyről, hanem aktív alkotóműhelyről van szó, odabent három nő egy-egy asztalnál szorgoskodott valamilyen terméken. Kis belépődíj fejében a kiállítás teréül szolgáló helyiségekben is végigvezetett egyikük, aki minden darabról aprólékos magyarázatokkal szolgált, de előbb még bepillanthattunk a szövetek, szőttesek gyártási folyamataiba.
Egyikőjük kezei között megleshettük az aprólékos, gondosságot igénylő hímzés mozzanatait. A szövőgépet magunk is kipróbálhattuk.





Miből készül a helyi népviselet?
Az itt készülő darabok megvásárolhatóak, például a rendkívül gazdag motívumvilágú helyi népviseletre jellemző hímzésmintákkal ékesített kispárnák, válltáskák, asztalterítők, gyerekruhácskák. Továbbá szövethulladékból szőtt rongyszőnyegek és szuvenírként kékfestő anyagból, csipkével és szalagokkal készült állatfigurák.
Az itteni népviselet alapanyagai közé tartozik a len, a kender, a juhgyapjú és a bőr is. A ruhák fehér alapszíne, a szimbolikus jelentésű díszítéseik, mintázataik alapján az itteni népviselet rokonságban áll a csicsmányi népviselettel (mindkét helység a Sztrázsó-hegység elszigetelt völgyeiben fekszik, egymástól bő húsz kilométerre).
A szoknyák hihetetlenül sűrűn ráncoltak. Geometrikus hímzésmintáik legjellemzőbben sárga és narancssárga árnyalatokban pompáznak, de más színek is feltűnnek rajtuk. Megtudtuk, némely darabok elkészítése több száz munkaórát igényel – a kézműves munka szépségével árnyoldal is jár.
A kiállításon végigkísérő hölgy rámutatott, hogy egyelőre Szlovákiában is kevesen tudnak róluk. Ezen helyzeten nem segít, hogy nem leltünk a faluban kellően figyelemfelhívó jelzéseket, amelyekkel a turistákat magukhoz vonzanák – nehéz rálelni, a házszámot sem láttuk, és nem az utcafrontról van a bejárat, hanem a lepusztult hátsó oldalon.
Távoli vidékek növényeit is láthatjuk
Térjünk vissza Bajmócra: öt éve nyitotta ki ajtaját egy nem mindennapi látványosság a várkastélytól úgy 200 méterre. A BotanyPark Bojnice üvegházrendszerében ezernyi kaktusz és pozsgás háromszáz faja kapott helyet, a néhány centiméteresektől a bő két méter magas példányokig (utóbbiak a természetben jóval magasabbra nőnek).
A Peruban, Chilében, Bolíviában, Argentínában, Mexikóban és az USA-ban őshonos fajok között elképesztő alakúak is akadnak. Ottjártunkkor több példány éppen virágzott.
A látogatókat az alapító és egyben a növények termesztője, Ing. Jozef Šuráni fogadja, aki külön kérésre mesél bármelyik növényről. A gyűjtemény legidősebbje egy, közel szabályos gömb alakú, óriás sünkaktusz (Kroenleinia grusonii), amelynek őshazája Mexikó, ahol vulkanikus kövek között érzi jól magát.





Travertin kőzetből alakították ki a díszletet és a falazatot, amely mentén körbesétálható az üvegház. Mérete és a fajok száma alapján sem számít európai jelentőségűnek, de ettől még szép. Ami viszont meglepett, pláne ilyen, turisták által sűrűn látogatott környezetben, hogy a belépődíj értéke a helyszínen nincs feltüntetve és annak megfizetésekor számlát sem kaptunk.
Ez csupán pici válogatás Bajmóc és környéke látnivalóinak hosszú sorából. Ám ennyiből is kitűnik, mindenki számára nyújt olyat, amivel kellemesen töltheti pihenőnapjait.






































































































































































































