Mégsem a rómaiak találták fel a híres építészeti technikát

Egy új tanulmány alapján a rómaiak egyik híres építészeti találmánya valójában jóval régebbi eredetű lehet – számol be a ScienceAlert. A friss eredmények azt mutatják, hogy már mintegy 10 ezer évvel ezelőtt, a neolitikum idején is készítettek különösen tartós, dolomit alapú vakolatot a Közel-Keleten élő emberek – nagyjából 8000 évvel azelőtt, hogy a technikát a rómaiak alkalmazni kezdték volna.

Az ókori Róma mérnöki megoldásai ma is világszerte jól ismertek, elég a monumentális épületekre, vízvezetékekre és egyéb struktúrákra, valamint a római betonra és további technikákra gondolni. A kutatók hosszú időn át úgy vélték, hogy a gyorsan száradó, vízálló és rendkívül erős dolomitvakolat használata is római újítás volt – a módszer első ismert írásos említése Vitruvius római építésztől származik az i. e. 1. századból.

Most azonban a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő, Motza nevű lelőhelyen olyan nyomokra bukkantak, amelyek átírhatják ezt az elképzelést. A 2015 és 2021 között végzett ásatások során egy mintegy 9000 éves neolitikus település maradványait tárták fel, ahol több mint száz vakolt padlódarabot találtak. Ezek közül sok meglepően jó állapotban maradt fenn, sőt vörös pigmenttel is díszítették őket.

Rendkívül nehéz technikáról van szó

Yonah Maor, az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársa és kollégái szerint a legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy a település lakói külön kemencéket használtak mészkő és dolomit égetésére. Ez arra utal, hogy pontosan ismerték a két anyag eltérő tulajdonságait és az előállításukhoz szükséges technológiát.

A dolomit alapú vakolat előállítása ma sem egyszerű feladat, mivel a megfelelő hőmérséklet és kémiai folyamatok precíz szabályozását igényli. A kutatók szerint a motzai emberek ráadásul olyan technikát alkalmazhattak, amelyet eddig fizikailag lehetetlennek tartottak: sikerült teljesen újrakristályosított dolomitvakolatot létrehozniuk.

A felfedezés arra utal, hogy a neolitikus közösségek technológiai tudása sokkal fejlettebb lehetett, mint azt korábban feltételezték. Bár nem zárható ki, hogy a módszer hosszú évszázadokon át fennmaradt, majd később a rómaiak is átvették, a kutatók úgy látják, valószínűbb, hogy az eljárás idővel feledésbe merült, és az ókorban újra felfedezték.