Évszázadokon át etették ezt a sírt az ausztrál őslakosok

Egy új tanulmány alapján meglepő történetről vall egy nagyjából ezeréves ausztráliai sír – számol be a Live Science. A dingómaradványokat őrző nyughely az első egyértelmű régészeti bizonyíték lehet arra, hogy emberek hosszú időn át szimbolikusan etettek egy sírt. Az állati temetkezéshez az őslakosok generációkon keresztül visszajártak, hogy folyami kagylók héjdarabjait helyezzék el benne.

A mintegy 950 éves sírt Új-Dél-Wales nyugati részén, a Darling folyó közelében tárták fel. A kutatók úgy gondolják, hogy a dingót a barkindji őslakosok ősei temették el, akik számára az állatok nemcsak vadásztársak és házi kedvencek voltak: életükben fontos spirituális szerepet is betöltöttek.

Amy Way, a Sydney-i Egyetem és az Ausztrál Múzeum munkatársa szerint a gyakorlat hasonló lehetett más ősi kultúráknál is leírt szokáshoz: egyes közösségek tagjai időről időre visszatértek az ősök sírjaihoz ajándékokat vagy felajánlásokat elhelyezni.

A dingót egy kagylóhéjakból álló halomban, úgynevezett middenben temették el. A szénizotópos elemzések kimutatták, hogy a kagylók egy részét több száz évvel az állat elhullása után kerültek oda, vagyis a közösség hosszú időn keresztül visszatért a sírhoz.

Nagyon fontos volt a dingó a közösség számára

Loukas Koungoulos, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem zooarcheológusa szerint ez az első alkalom, amikor a kagylóhéjak későbbi elhelyezését tudatos etetési rituáléként értelmezik. Ebben kulcsszerepet játszottak a barkindji közösség modern tagjai, akik élő hagyományaik alapján segítették az ásatások értelmezését.

A feltárást a Menindee Aboriginal Elders Council őslakos tanács kérésére végezték el, magát a lelőhelyet 25 évvel korábban fedezte fel egy barkindji tisztségviselő és egy régész. A kutatók attól tartottak, hogy a helyi áradások és az erózió miatt a maradványok végleg elpusztulhatnak.

A vizsgálatok szerint a dingó egy 4–7 éves hím volt. Fogai erősen elkoptak, csontjain pedig gyógyult sérülések nyomait észlelték, köztük olyanokat, amelyeket valószínűleg egy kenguru rúgása okozott. A szakértők úgy vélik, az állat csak az emberi gondoskodásnak köszönhetően élhette túl ezeket a sérüléseket.

A barkindji nyelvben garlinak nevezett dingó emléke így generációkon át fennmaradhatott. A sírhoz visszatérő közösség nemcsak az állatot tisztelte, hanem a gyakorlattal a saját múltjához és őseihez való kapcsolatát is erősítette.