A vártnál sokkal korábban háziasíthatták a lovakat

Egy új tanulmány alapján az emberek az eddig feltételezettnél jóval korábban elkezdhették hasznosítani a lovakat – olvasható a Phys.org felületén megjelent közleményben. A kutatók szerint a lovaglás, a lóval végzett munka és az állatok kereskedelme már az i. e. 4. évezredben elterjedt lehetett Eurázsiában, miközben a teljes háziasítás csak évszázadokkal később történt meg.

David Anthony, a Harvard Egyetem munkatársa és kollégái hangsúlyozzák, hogy a háziasítás nem egyetlen esemény volt, hanem hosszú, sokszor megszakadó folyamat, amely különböző térségekben párhuzamosan zajlott. A régészeti leletek, az állatcsontok vizsgálata és az ősi DNS elemzése alapján legalább három különálló lópopuláció – a DOM1, DOM2 és DOM3 – élt egykor Nyugat-Szibériától Közép-Európáig.

Az első megszelídítési próbálkozások valószínűleg már i. e. 3500–3000 körül elkezdődtek – sőt akár még ennél korábban is. A kutatás szerint a Jamnaja-kultúra népei már i. e. 3000 előtt lovagolhattak bizonyos DOM2 típusú lovakon, és ezeket nyugat felé is magukkal vihették. A korai lóhasználat egyik fontos régiója egyébként éppen a mai Magyarország volt.

A valódi áttörés csak i. e. 2200–2100 körül történt, amikor a DOM2 populáció lovai teljesen háziasítottá váltak. Ezek az állatok aztán rendkívül gyorsan elterjedtek Eurázsiában és a Közel-Keleten, és a mai házilovak őseivé váltak.

Így formálták a lovak történelmünket

Volker Heyd, a Helsinki Egyetem kutatója és a csapat tagja szerint a felfedezés alapjaiban változtatja meg az emberi történelemről alkotott képet. Mint fogalmazott: a lovakat már jóval azelőtt összetett és széles körű módon használták az emberek, hogy a teljes háziasítás bizonyíthatóvá válna.

A lovak szerepe később szinte felfoghatatlan jelentőségűvé vált. A nomád népek – például a hunok, avarok, magyarok vagy a mongolok – mozgását és hadviselését is döntően meghatározták, de még az első és második világháborúban is rendkívül fontosak maradtak. Az európai hódítók a lovakat Amerikába is magukkal vitték, az állatok pedig az iparosodás koráig a világ legfontosabb közlekedési eszközei közé tartoztak.

A lovak és a kerék megjelenése együtt forradalmasította a mobilitást. A sztyeppei népek i. e. 3500–3000 körül kezdtek nagy távolságokra vándorolni Eurázsiában: a szekereket szarvasmarhák húzták, a lovasok pedig rendkívül gyors mozgást tettek lehetővé.

A kutatók ezt a folyamatot az indoeurópai nyelvek elterjedésével is összekapcsolják. A lovak nemcsak embereket, hanem nyelveket és kultúrákat is szállítottak: a ma Európa és Ázsia nagy részén beszélt nyelvek sok esetben ezekhez a korai sztyeppei népekhez vezethetők vissza.