Globális kultúránk része a végzet asszonya

Ha bármelyik James Bond filmet megnézzük, egy dolog szinte biztos: lesz benne egy olyan női szereplő, aki gyönyörű, okos, de a főhős számára életveszélyes. Ez nem valami modern találmány, ősidők óta jelen van kultúránkban a végzet asszonya: a Bibliában ilyen Salome vagy Delila, az ógörög Íliászban Szép Heléna, az Odüsszeiában Kirké.

A római történelem színpadáról (nem ritkán a korabeli propaganda jóvoltából) Kleopátra, vagy Messalina, illetve az ifjabb Agrippina alakja is ide tartozik. A későbbiekből Medici Katalin, de talán még a mi Báthory Erzsébetünk is beleillik ebbe a kategóriába. No de mégis mennyire elterjedt az emberiség kultúrájában a végzet asszonya?

Legendák, népmesék, mítoszok csábító asszonyai

William Jankowiak antropológus igen átfogó vizsgálatot végzett nemrégiben: 84 nemzet és nép történelmi mítoszait, meséit vizsgálta át a válaszért. Emellett etnográfusok által gyűjtött beszélgetések anyagait is elemezte. Olyan történeteket keresett, amelyekben egy férfi bajba került amiatt, mert kapcsolatba lépett egy vonzó, nem ritkán titokzatos nővel. Számos különös elemre derült fény az elemzésekből.

Az antropológiai adatbázisból kinyert eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált népek 94 százalékában ismert típus a veszélyes, csábító nő, a végzet asszonya.

A kutató nemcsak azt mérte fel, hogy hol volt jelen a femme fatale figurája, hanem azt is, hogy a történetek férfi szereplőit mi motiválta a kapcsolatra. Kiderült, hogy annak ellenére, hogy ezek az asszonyok sokszor különösen szépek és vonzó külsejűek, a férfiak legtöbbször nem szexualitást, hanem tartós érzelmi kapcsolatot, kötődést, házasságot, szerelmet kerestek. Persze néhány elsősorban szexen alapuló történet is volt a sok között.

A párválasztás veszélyei

Ezek a történetek nem a csábító nőalak jelentette veszélyt mutatják be, hanem azt, ha a férfi a nem megfelelő nőt választja. Arról mesélnek, mi történik, ha túl sokat fektet be valaki egy kapcsolatba, ahonnan nem kap vissza semmit, csak elutasítást vagy árulást.

Néhány érdekes példára is kitért a kutató:

• A nigériai igbók egy gyönyörű, idegen nőről mesélnek, aki elcsábít egy férfit, majd éjjel boszorkányként lefejezi.
• Egy dél-amerikai indián nép, a mocovik történetében egy nővé változott róka teszi tönkre a férfit, aki beleszeret.
• Ausztrál őslakos legendákban vízi szellemek szépséges nőkként csábítják a férfiakat a halálba.
• A kínai és japán mítoszok szintén rókából nővé lett szereplői (lásd még a Liza, a rókatündér c. magyar filmet) pusztítják el szerelem vagy házasság ígéretével a férfiakat.

A kutató szerint ennek evolúciós háttere lehet. A világ legtöbb kultúrájában a fiatal, egészséges, szép nő azt jelzi a férfi számára, hogy az illető termékeny. Potenciális anya, akin keresztül a férfi a saját génjeit továbbörökítheti. Azonban ez a típusú vonzalom „vakká teheti” a férfiakat, túl nagy érzelmi befektetéssel rossz döntésekhez vezetheti őket. A végzet asszonya történetek arra figyelmeztetnek, hogy a vágy félrevezethet, a végzet asszonya a romantikus szerelem sötét árnya.

Azt gondolnánk, hogy a végzet asszonya a patriarchális társadalmak hozadéka – azonban a történetek ugyanolyanok voltak a különféle társadalmi berendezkedésű népek körében. A vadászó-gyűjtögető népek folklórjában ugyanúgy megjelent e figura, mint a modern, városiasodott társadalmakban.

Az egyenlőségelvű társadalmak 90, a hierarchikus, komplexebb társadalmak 94 százalékában volt jelen a végzet asszonya alakja. Ez fontos adalék, mivel így tudhatjuk: a veszélyes nők nem a férfiak által, a nők elnyomására kitalált figurák. Mata Hari se egy gonosz nő volt, valószínűleg inkább egy, a politikai érdekek miatt kihasznált és démonizált alak, akiből könnyű volt bűnbakot csinálni.