Elit honfoglalás kori harcos sírjára bukkantak Csongrád közelében

Bokroson, egy 1100–1200 lelkes településen járunk, Csongrádtól mintegy 10 kilométerre. Április közepén-végén itt végzett feltárást Dr. Szalontai Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, az ásatás vezetője, illetve Borsódi Martin, a csongrádi Tari László Múzeum régésze. Velük beszélgettünk a munka részleteiről.

Mi adta az ásatásnak az apropóját?

Sz. Cs., B. M.: A feltárás kiindulópontját két múzeumbarát fémkeresős, Lénárt Lajos és Csentes Judit felfedezése adta, akik a szántásban leletekre bukkantak. Nem sokkal később hozzájuk csatlakozott Zsigó Ferenc tiszaalpári helytörténész is, aki további számos tárggyal, valamint a leletek szóródási térképeinek készítésével és elemzésével járult hozzá a projekthez. A fémleletek között szórványosan a szarmata (3–4. század) és az avar (6–8. század) korra, valamint a középkorra keltezhető darabok is előkerültek, de leginkább a honfoglalók öröksége ragadott meg bennünket. Ezek a tárgyak – főként aranyozott ezüst övveretek – egy nagyobb területen szóródtak ugyan, ám kirajzolódott egy érzékelhető sűrűsödési körzet.

Azt feltételeztük, hogy egy vagy két gazdag temetkezést bolygathatott meg a szántás. Ezért 2024 elején már zajlott itt a Tari László Múzeumnak egy kis felületű leletmentő ásatása, de akkor nem sikerült a tárgyak forrását megtalálni, a munkát pedig félbe kellett szakítani. Két és fél éve csak remélhettük, hogy hamarosan újra lesz lehetőségünk a terület további megkutatására, amire végül idén április közepén nyílt mód.

A fémkeresős vizsgálatok mellett milyen további technikai eszközzel, megoldással támasztották alá a korábbi feltételezéseiket?

Sz. Cs., B. M.: Két ízben kaphattunk talajradaros képeket a területről Pázmándi Gergely kiskunfélegyházi geodéta önzetlen segítségének köszönhetően. Egyszer a tavalyi, nagyon száraz nyári időszakban, majd pedig az idei jelentősebb tavaszi esőzéseket követően történt felmérés. A cél az volt, hogy a visszanyert jelek segítségével további sírokat is kimutassunk a terület tágabb körzetében.

10 fotó

Temetkezésről inkább kicsit később essék szó! Milyen egyéb korból és milyen állapotú leletek kerültek elő?

Sz. Cs., B. M.: Noha az ásatásunk területe még a 400 négyzetmétert sem érte el, ennek ellenére három régészeti korszak emlékeit találtuk meg. Egy rézkori (kb. i. e. 4500–2800) település nyomait a hozzájuk tartozó állatcsontokkal és cseréptöredékekkel, egy avar kori (567/568–804 közötti) orsógombot, illetve a honfoglaló temetkezéshez kapcsolódó leleteket és a lovas íjász honfoglaló harcos sírját.

Miért számít jelentősnek a megtalált lovas sír?

Sz. Cs.: A nyúzott lovával eltemetett honfoglaló harcos egykori gazdagságát csak rekonstruálni tudjuk, mivel egy újkori gödörrel a sír felét megsemmisítették, gyakorlatilag kilapátolták. Így csak a kihányt és fémkereső műszerrel megtalált leletek alapján tudunk erről bármit is mondani. A számuk, az egyedi típusok, továbbá a halott mellett megtalált íj- és nyíltegezmaradványok, valamint egy aranygyűrű alapján most úgy véljük, hogy a honfoglaló első generációjának elitjéhez kapcsolódó halottról van szó.

A National Geographic a honfoglalók nyomában A National Geographic magazin 2026. májusi lapszámában egy különleges, Akasztó határában feltárt honfoglalás kori lelőhelyet is bemutatunk. Nyomtatásban megjelent cikkünkben olvasóink részletesen megismerhetik a Huba, Szaniszló és Koppány névre keresztelt harcosok történetét, kapcsolódó online anyagunkban pedig a sírok egyik legérdekesebb leletéről írunk.

B. M.: A restaurálás még nem indult meg, de a korábban talált leletek alapján megállapítható, hogy ezek nem egységes állapotúak. Az övhöz tartozó, úgynevezett virágmintával osztott indás aranyozott ezüstveretek például annyira újszerű állapotúak, hogy többségükön a honfoglalóknál nagyon ritkán megfigyelhető módon a teljes felület aranyozása látható. Ugyanakkor vannak olyan, szintén az övhöz tartozó, archaikus mintákat mutató aranyozott ezüst darabok, amelyeket láthatóan hosszabb ideig használtak.

A megtalált leletek a 10. század elejére keltezhetők, így új adatot hordoznak Csongrád környékének magyarok általi benépesülésével kapcsolatban. Utóbbiról eddig úgy vélték, hogy a Tisza jobb partján, Csongrád környékén nem telepedtek meg a 10. század első felében. Az eddig ismert adatok alapján az volt a vélekedés, hogy az első, egyben erősen felfegyverzett csoport a Vendelhalom térségében (Csongrád külterületén, a mai sintértelep helyén) temetkezett a 10. század közepén vagy második harmadában. Majd ezt követte a környéken számos, de immár szerényebb leletanyagú közösség az ezredfordulóig.

A járás területén eddig még veretes öv sem volt ismert, így a mostani rangjelző leletek alapján az itt eltemetett egyén komoly ranggal bírhatott a törzsszövetségen belül is, a leletegyüttes tehát túlmutat a helyi jelentőségen. A sírban talált számos nagyon ritka vagy párhuzam nélküli, keleti eredetű tárgy és temetkezési szokás a kiértékeléseket követően reményeink szerint hozzá fog járulni a korai magyarság vándorlásának és Kárpát-medencei megtelepedésének történetéhez is.

10 fotó

Tehát nemcsak eleink tárgyai, hanem temetkezési szokásaik is jellegzetesek voltak. Miért?

B. M.: Őseink temetkezési szokásainak egyes elemei széles körben elterjedtek voltak a sztyeppén élő nomád népek között. Ám ezen szokások együttes jelenléte, mint például a fejjel napnyugatnak fektetés, az aknasírok használata, a részleges lóval való eltemetés azok, amelyek meghatározzák a magyarok régészeti örökségét. A Bokroson talált sírban a lovat nem gazdájával egy szintbe, hanem egy kiugró padkára helyezték. Ilyen megoldásból csupán néhány ismert a Kárpát-medencéből. Ennek magyarázatát még egyelőre nem találták meg a kutatók.

Mindemellett mit emelnének még ki?

B. M.: A területen néprajzkutatóknak is teret engedő jelenségeket is találtunk, a feltárt vermek alapján úgy véljük, hogy talán az elbeszélések alapján itt működő bolgárkertészek telepéhez köthetők.

Sz. Cs.: Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt a példamutató hozzáállást, ahogyan az önkéntes fémkeresősök ezt a leletet kezelték az első pillanattól kezdve. Nagy alapossággal, a helyszínre többször visszatérve kutattak eredményesen. Lényegében nekik köszönhető, hogy sikerült pontosan lokalizálnunk a sír helyét. Jelen voltak a feltáráson az első perctől kezdve, és több tucat honfoglalás kori dísszel gyarapították az ásatásunkat. Igazi szakmai együttműködés alakult ki velük.

Szeretném még kiemelni a Magyar Nemzeti Múzeum és a Tari László Múzeum együttműködését, ami nemcsak az ásatásra, hanem az eredmények tudományos feldolgozására is kiterjed.

12 fotó

A Dél-Alföld szélfútta rónáin köztudottan több, a honfoglaláshoz és annak időszakához kapcsolódó esemény történt. Ezek közül melyik a leginkább idevágó, azaz köthető térben is az ásatás helyszínéhez?

Sz. Cs.: Konkrét történeti eseményt nem ismerünk, de a mai Tiszaalpár közigazgatási határától mindössze 1,5 km-re fekvő ásatási helyszínről Anonymus története juthat eszünkbe. A Gesta Hungarorum leírása szerint a magyarok bejövetelekor Árpád vezér Alpár homokjának füvéből kért egy jelképes nyalábot az Alföld középső és déli területeit birtokló bolgár vezértől, Salántól, akinek székhelye Alpár vára volt.

Anonymus a magyarok és a görög csapatokkal támogatott bolgárok közötti döntő csata színhelyéül szintén Alpár vidékét nevezte meg. Anonymus leírásának hitelességét az ásatások és történeti kutatások azonban nem valószínűsítik.

A 10. században őseink már biztosan megtelepedtek ezen a helyen: a feltárástól 800 méterre, a Vidre másik mellékágának partján a honfoglalás korának kiváló kutatója, Dienes István 1957-ben öt honfoglaló temetkezést azonosított. A homokbányászás miatt felfedezett két nő, két férfi, valamint egy gyermek sírja egy kiscsaládi temetőt alkotott. Pontos korukat a bennük talált leletek használati ideje alapján viszont sajnos nem lehet elhelyezni a 10. századon belül.

Térjünk vissza a jelenlegi ásatáshoz! Bár még a munka korai szakaszában járunk, mégis felmerül a kérdés: milyen megállapításokat, konzekvenciákat tudnak leszűrni az előkerült anyagok kapcsán a vizsgálat ezen szakaszában?

B. M.: Jelenleg a kutatás kezdeti szakaszában járunk, így rengeteg izgalmas fejlemény várható még. Annyi azonban kijelenthető, hogy egy nagyon korai és igencsak rangos egyént temettek el itt lovával, akinek keleti kapcsolatai voltak.

Igyekszünk nyomon követni a legjelentősebb fejleményeket, ahogyan a későbbi kutatások eredményeit is. Ugyanakkor tudjuk, addig még számos kihívással kell szembenézniük.

B. M.: Az egyik legfontosabb azt kideríteni, hogy magányosan temették-e el a halottat, vagy vannak még további sírok a környékén. A honfoglalás korában ugyanis arra is vannak példák, hogy egymástól akár 100 méteres távolságra is eltemethették egy-egy közösség halottjait. Erről mindenképpen meg kell győződnünk, ehhez további roncsolásmentes vizsgálatokat kell végeznünk. A Vidre-ér mentén folytatni kell a fémkeresőzést és a terepbejárást is, és lehetőség szerint bővíteni kell a feltárt területet is.

Sz. Cs.: Emellett természettudományos módszerek segítségével pedig egyebek mellett szeretnénk kideríteni, hogy az itteni harcos hol születhetett, valamint volt-e rokoni kapcsolata a közeli lelőhelyen eltemetettekkel és az ismert vezéri sírokkal.