Aszteroidabecsapódást modellezhet Dante Isteni színjátéka

Egy friss tanulmány alapján Dante Alighieri világhírű elbeszélő költeménye, az Isteni színjáték nem csupán vallási és irodalmi remekmű, hanem meglepően pontos becsapódásfizikai gondolatkísérlet is lehetett – számol be az Európai Földtudományi Unió. Timothy Burbery, a Marshall Egyetem kutatója modern becsapódásfizikai szempontból vizsgálta újra a 14. századi mű Pokol című részét. A szakértő szerint Dante úgy írta le Lucifer bukását, mintha egy óriási, aszteroidaszerű objektum csapódott volna a Föld déli féltekéjébe, majd egészen a bolygó középpontjáig fúródott volna.

A középkori költő leírása alapján Lucifer ütközése hozta létre a Poklot: a földrétegek visszahúzódtak az északi féltekén, így alakult ki a tölcsérszerű mélység, majd a kiszorított anyag a déli féltekén feltorlódva megformálta a Purgatórium hegyét. Burbery úgy értelmezi, ez meglepően hasonlít a modern bolygókutatásban ismert nagy becsapódási kráterek szerkezetére.

A kutató a dinoszauruszok kihalását okozó Chicxulub-becsapódáshoz hasonlítja Dante elképzelését. Úgy véli, Lucifer egy hosszúkás, aszteroidaméretű objektumként értelmezhető, amely egy globális katasztrófához hasonló folyamatot indított el. A szakember párhuzamként még az ’Oumuamua nevű csillagközi objektumot és a namíbiai Hoba meteoritot is megemlíti.

Dante megelőzhette a korát

Ebben az értelmezésben a Pokol kilenc köre sem pusztán vallási szimbólum: a koncentrikus gyűrűk a Holdon és a Vénuszon megfigyelhető többszörös becsapódási medencékre emlékeztetnek. Burbery szerint Dante intuitív módon olyan geológiai és fizikai folyamatokat írt le, amelyeket a tudomány csak évszázadokkal később kezdett megérteni.

A kutató azt is hangsúlyozza, hogy Dante műve szembement azzal az arisztotelészi világképpel, amely szerint az égbolt tökéletes és változatlan. Az Isteni színjáték ehelyett azt sugallta, hogy az égi objektumok képesek alapvetően átalakítani a Földet.

Burbery szerint az ilyen irodalmi és mitológiai történetek akár a modern bolygóvédelem szempontjából is érdekesek lehetnek, mert megmutatják, hogy az emberiség jóval a modern tudomány megszületése előtt próbálta értelmezni a kozmikus katasztrófák lehetőségét. A vizsgálat ugyan nem állítja, hogy Dante valóban ismerte a meteoritbecsapódások fizikáját, arra viszont rávilágít, hogy a művész elképzelései olykor meglepően közel kerültek a modern tudományos modellekhez.