Ölelkezve temették el a két középkori nőt

Egy új tanulmányban a szakértők egy különleges, csaknem 800 éves lengyelországi sírt maradványait vizsgálják – számol be a Live Science. A nyughely érdekessége, hogy két ölelkező holttestet őrzött. A friss genetikai eredmények némi meglepetéssel azt mutatják, hogy mindkét elhunyt nő volt, akik ráadásul nem álltak egymással közeli rokonságban.

2022 és 2025 között ásatások zajlottak az opolei katedrálisban, a sírt ekkor tárták fel. A nyughely különlegessége azonnal feltűnt a kutatóknak: az egyik test hagyományos keresztény temetkezési módon, hanyatt fekve nyugodott, míg a másikat oldalára helyezték, egyik karját pedig a másik feje alá tették, mintha átölelné társát.

Agata Cieślik, a Ludwik Hirszfeld Immunológiai és Kísérleti Terápiás Központ munkatársa szerint a szokatlan sír felvetette a kérdést, milyen kapcsolat lehetett a két személy között. A válasz érdekében a csapat DNS-t vont ki a csontokból, majd a genetikai elemzés megerősítette, hogy a két személy nő volt, és nem álltak közeli rokoni kapcsolatban. A középkori Lengyelországban ez az első genetikailag igazolt kettős temetkezés, amely azonos neműekhez kötődik.

Milyen kapcsolatban állhatott egymással a két nő?

Érdemes hozzátenni, hogy a sír nem bizonyít romantikus kapcsolatot. A középkori Európában az azonos nemű kapcsolatokat az egyházi és világi törvények súlyosan büntették, ezért a szakértők szerint valószínűtlen, hogy szerelmi kapcsolat esetén ilyen előkelő helyre temették volna az elhunytakat.

A nyughely közvetlenül a székesegyház falai mellett került elő, ami kiemelt társadalmi státuszt jelzett. Az ilyen helyeket rendszerint uralkodók, előkelők vagy fontos helyi személyek számára tartották fenn.

Elképzelhető, hogy a két nő fiktív rokonsági kapcsolatban állt egymással. Ez olyan társadalmi köteléket jelenthetett, amely nem vérségi alapon működött, mégis családszerű kapcsolatot hozott létre – például közös vallási közösség, háztartás vagy gazdasági együttműködés révén.

Több lelet is előkerült a lengyelországi feltáráson

Joanna Romeyer-Dherbey, a Kieli Egyetem kutatója szerint a DNS-elemzés olyan volt, mintha egy apró darabokra tépett könyvet próbáltak volna meg újra összerakni. A szakértők a csontokból származó töredékes genetikai információkból rekonstruálták az egyének genetikai profilját.

Az opolei ásatások során számos más lelet – például ékszerek, pénzérmék, állatcsontok és kerámiatöredékek – is előkerült. A kutatók remélik, hogy a további vizsgálatok segítenek jobban megérteni a középkori város mindennapi életét és társadalmi kapcsolatait.