Koponyaműtét nyomát őrzi az ősi kisgyermek

4000 éves koponyalékelés nyomait észlelték egy kisgyermek maradványain Üzbegisztánban – számol be a Live Science. A nagyjából ötéves gyermek csontvázát az ország déli részén fedezték fel, ez a koponyaműtét legkorábbi ismert bizonyítéka Közép-Ázsiában. A felfedezés nemcsak a térség orvostörténetének kiemelkedő lelete, hanem Ázsia egyik legkorábbi ismert sebészeti beavatkozására is bizonyítékot szolgáltat.

A gyermek csontvázát idén áprilisban tárták fel a mai Üzbegisztán és Afganisztán határvidékének közelében fekvő Dzsarkutan őskori településén. A sírból egy másik, körülbelül hároméves korában elhunyt gyermek maradványai is előkerültek.

A kutatók szerint az idősebb gyermek koponyáján egyértelműen felismerhetők a trepanáció nyomai. Ezen ősi sebészeti eljárás részeként a koponyán ütöttek léket, ehhez kő- vagy csonteszközöket használhattak.

A trepanációt a világ számos pontján alkalmazták az ókorban, feltehetően különféle betegségek – például epilepszia, migrén vagy viselkedési zavarok – kezelésére. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a korabeli társadalmakban a gyógyítás és a rituális gyakorlatok közötti határvonal jóval elmosódottabb lehetett, mint napjainkban.

Melyik civilizációhoz kötődik a műtét?

Az i. e. 3. évezred végére datálható, amikor Dzsarkutan az úgynevezett Oxus-civilizáció egyik jelentős városi központja volt. A Baktria–Margiana Régészeti Komplexumként (BMAC) is ismert civilizáció i. e. 2500 és 1500 között uralta Közép-Ázsia jelentős részét. A folyók és oázisok mentén kialakult társadalom fejlett mezőgazdaságáról és gazdag anyagi kultúrájáról ismert, hanyatlását valószínűleg éghajlati változások, a térség kiszáradása idézte elő.

Bár az ősi trepanáció nem számít rendkívül ritka jelenségnek a régészetben, a kutatókat a gyermek kora meglepte. Enrico Ascalone, a Salentói Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a 4000 évvel ezelőtti, ráadásul egy gyermeken elvégzett trepanáció Közép-Ázsiában egészen mostanáig elképzelhetetlen volt.

A lelet ugyanakkor új kérdéseket is felvet. A kutatók szeretnék kideríteni, kik lehettek azok az ősi szakemberek, akik ilyen beavatkozást végeztek, milyen anatómiai ismeretekkel rendelkeztek, és miért éppen egy ötéves gyermeken hajtották végre a műtétet.