18 ezer éves sziklarajzokat azonosítottak egy walesi barlang mélyén

Egy évszázadon át természetes képződménynek tartották azt a 11 párhuzamos vörös vonalat, amelyet még 1912-ben fedeztek fel a dél-nyugat-walesi Gower-félsziget mészkősziklái között megbúvó Bacon Hole barlang mélyén. Egy új tanulmány alapján azonban a jelek emberi kéz alkotásai, és egyben a Brit-szigetek eddig ismert legrégebbi barlangrajzai – számol be a Live Science.

A kutatók urán-tórium kormeghatározással vizsgálták a festett felületet borító kalcitréteget. Az eredmények azt mutatták, hogy a vonalak legalább 18 300–15 700 évvel ezelőtt készültek, vagyis a felső paleolitikum idején.

A festék vörös színét hematit, egy vas-oxid ásvány adta, amely a barlang más részein természetes módon is előfordul. A szakemberek szerint a vonalak egyenletes távolsága és rendezett elrendezése erősen arra utal, hogy tudatos emberi alkotásról van szó.

A kutatócsoport ugyanakkor óvatosságra int: az eredmények egyetlen mintavételen alapulnak, ezért a barlang falainak további vizsgálata szükséges. Mindezek ellenére a lelet jelentősége kiemelkedő, hiszen a Brit-szigeteken rendkívül ritkák a jégkorszakból származó sziklarajzok.

Miért olyan különleges a Bacon Hole?

„Nehéz pontosan meghatározni, hogyan használták a Bacon Hole-t a felső paleolitikum idején, de a bizonyítékok arra utalnak, hogy a barlang különböző időszakokban többféle szerepet is betölthetett” – mondta George Nash, a Liverpooli Egyetem munkatársa és a csapat tagja. A szakértő szerint az, hogy a rajzok a barlang sötét, természetes fénytől elzárt részein találhatók, arra utalhat, hogy ezek a helyek szimbolikus vagy rituális jelentőséggel bírtak.

„A sötétség önmagában is fontos része lehetett a rituális élménynek. A mély barlangi terek különleges akusztikájúak, vizuálisan zavarba ejtők, és elkülönülnek a mindennapi világtól. Az ilyen helyekre való belépés egy másik birodalomba való átmenet érzetét kelthette” – nyilatkozta a régész.

A Bacon Hole különlegessége nemcsak a jégkorszaki művészetben rejlik: a leletek alapján a barlangot évezredeken át újra és újra felkeresték az emberek. Találtak erre már vaskor előtti cseréptöredékeket, római kori csonttűt, 7. századi brosst, angolszász kori gyöngyöket és középkori főzőedényt is.

Nash szerint pusztán a gyakorlati előnyök – például a vadban és halban gazdag környezet – nem magyarázzák teljesen ezt a hosszú távú vonzerőt. „Amint egy hely beépül a kulturális emlékezetbe, olyan jelentéseket nyerhet, amelyek jóval azután is fennmaradnak, hogy az eredeti rendeltetés feledésbe merült” – mondta a kutató.