Néma barátok lakták a magyarországi erdő mélyét

Az erdő mélyén, tavak szomszédságában megbúvó majki remeteséget különös csend lengi körül. Aki ide érkezik, könnyen úgy érezheti, mintha évszázadokat lépett volna vissza az időben, a „néma barátok” világába.

A Komárom-Esztergom vármegyei Majkon található kamalduli remeteség Magyarország egyik legkülönlegesebb barokk műemlékegyüttese. Az 1733-ban alapított szerzetesi központ Európa-szerte ritkaságnak számít: 17 önálló remeteházból, kolostorból és egy templomtoronyból áll – olvasható a helyszín oldalán.

Alapítója Esterházy József volt, aki a birtokhoz tartozó földeket, tavakat és malmokat is a rendnek adományozta. Az épületegyüttest a neves osztrák barokk építész, Franz Anton Pilgram tervezte.

Élet a majki remeteségben

A kamalduli szerzetesek szigorú szabályok szerint éltek. A cellaházakban egy-egy remete lakott, aki a kötelező imákon kívül a nap nagy részét teljes hallgatásban töltötte.

Társaival csak a miséken, a főbb ünnepeken és a közös étkezéseken találkozhatott, beszélni pedig évente mindössze két alkalommal, három-három napig volt szabad. Életük középpontjában az imádság, a szemlélődés és a világtól való elvonulás állt.

A remeteség virágkora rövidnek bizonyult, II. József 1782-ben feloszlatta a szemlélődő szerzetesrendek többségét, így a kamalduliaknak is el kellett hagyniuk Majkot. Az épületek később többféle funkciót kaptak, működött itt posztógyár, iskola, kórház és kollégium is.

A műemlékegyüttes az 1980-as évektől vált jelentős turisztikai látványossággá, ma pedig a látogatók nemcsak a barokk építészet különleges emlékét fedezhetik fel itt, hanem azt a csendet is, amely egykor a remeték mindennapjait meghatározta.