A szomszédunkban terem a világ legöregebb szőlőtőkéje

A Szlovéniában található szőlőtőkét középkor vége felé ültették, amikor Maribor oszmán invázióval nézett szembe.

Maribor szívében, a gyors folyású Dráva mellett sétálok. Ha nem tudnám pontosan, hogy épp a Guinness-rekordok Könyvében hitelesített, több mint 450 éves szőlőtőke felé haladok, akkor talán el is mennék a világ egyik legrégebbi aktív szőlőbirtoka mellett.
Valami azonban odavonzza a tekintetet: egy szépen ápolt, körbekerített kert, benne csodálatos virágokkal és egy egészen impozáns tőkével. Végignézem, ahogy felfut a ház falára és ott szélesedni, terebélyesedni kezd, hogy meséljen az elmúlt évszázadok viharos történeteiről – amelyeket valahogy mindig túlélt.
Öt évszázada dacol a megpróbáltatásokkal
A középkor végén egy Žametovka névre hallgató, szívós és őshonos szőlőfajtát ültettek az egyik Dráva melletti ház elé, amely akkoriban a városfalak részét képezte. Abban az időben Maribort az oszmán hadsereg ostromolta, és heves csaták dúltak, közvetlenül a szőlőtőke mellett.
A házak tetejét ráadásul szalmával borított favázas szerkezettel építették, ami gyakran vezetett pusztító tüzekhez. A legöregebb szőlőtőke melletti ház is többször leégett, a növény azonban minden alkalommal, rendíthetetlenül ellenállt a tomboló lángoknak.
És túlélte a következő századokat is. A 19. században megjelent egy apró rovar a szlovén településen, amely megfékezhetetlennek tűnt. Kifejezetten a szőlő gyökerén és levelén élősködött, gubacsszerű képződményeket hozott létre, a tőkék pedig gyorsan pusztulásnak indultak.
A gazdák csak a döbbenetes károkat látták, a kártevőt alig. Az akár 20 millió petével szaporodó, igen gyorsan fertőző szőlőgyökértetű (filoxéra) megállíthatatlan járványt hozott a maribori ültetvényekre. Az új típusú kártevő ellen a korabeli védekezési módszerek nem, vagy csak részben váltak be.

Még a világháborút is túlélte
A szőlőfiloxéra 1870 körül elpusztította az európai szőlőültetvényeket. A legöregebb szőlőtőke ezt is túlélte. Gyökerei olyan mélyen, a folyami kavics alá nyúltak, ahol a pusztító kártevő nem tudott kárt tenni benne. Eközben az Osztrák–Magyar Monarchia területén a szőlőültetvények 40 százaléka kipusztult.
Aztán jött a második világháború. A német hadsereg 1941. április 6-án foglalta el Maribort, és a Dráva menti város idegen kezére került. A várost megszálló náci Németország hatalmas repülőgépmotor-gyárat épített itt, amelyet a szövetségesek heves bombázásai miatt később a föld alá költöztettek.
A légitámadások során több mint 15 ezer bombát dobtak le, ami elpusztította vagy jelentősen megrongálta a település épületeit, beleértve a szőlőtőke melletti házat és a város hídjait. A világégés évei alatt Maribort összesen 29 bombatámadás érte. A határtalan pusztítás ellenére a legöregebb szőlőtőke ezt az újabb, sötét időszakot is túlélte.
De itt még nincs vége az apokaliptikus megpróbáltatásoknak. A szőlőtőkét 1963-ban majdnem elpusztította az egyik, a Drávára épített gát. A gátépítés következtében a folyó vízszintje mintegy három méterrel emelkedett meg.
Ez viszont felborította a szőlőtőke gyökérzetének évszázadok alatt kialakult, kényes egyensúlyát. A növény lassan sorvadni kezdett, és úgy tűnt, hogy végül nem a háborúk, a járványok vagy az emberi pusztítás, hanem egy modern mérnöki beavatkozás vet véget a már akkor évszázados történetének.
Végül az 1980-as években szakértők összefogása akadályozta meg a tőke kivágását és a mellette álló, igen leromlott állapotú épület lebontását. Így maradhatott fenn napjainkig ez a rendkívüli élő emlék, amely évszázadok óta dacol a történelem viharaival.





Még ma is terem a több mint négyszáz éves szőlőtőke
A szőlőtőke 2004-ben bekerült a Guinness-rekordok Könyvébe, mint a világ legidősebb szőlőtőkéje. Ennek bizonyítékát ma is láthatjuk, amint belépünk a növénynek szentelt múzeumba, a maribori Old Vine House-ba (az épület falán keressük a „Najstarejsts trte” táblát). A bejárat mellett, a benti falon elhelyezett Guinness-oklevél igazolja a tőke rendkívüli korát, amit több tudományos és történeti bizonyítékkal támasztottak alá.
„A rekord hitelesítését megelőzően a szőlőtőkét több, egymástól független tudományos vizsgálatnak vetették alá. Az 1970-es évek elején végzett egyetemi laboratóriumi elemzések már arra a következtetésre jutottak, hogy a növény legalább 350 éves, de valószínűleg ennél is jóval idősebb. A kutatók azonban nem elégedtek meg ennyivel. További bizonyítékok után kutatva korabeli dokumentumokat, metszeteket és egyéb történeti forrásokat vizsgáltak.
Végül ezek együttesen igazolták azt, hogy a szőlőtőke már a 17. században is ugyanazon a helyen kapaszkodott a ház falára, ahol ma is látható
– meséli a helyszínen tett látogatásunkkor Klemen Bedök, a múzeumként is funkcionáló borászat idegenvezetője.
A múzeum kiállításai a szőlőtőke történetét, Maribor borkultúráját és a térség több évszázados szőlészeti hagyományait mutatják be, miközben az épület homlokzatán ott kapaszkodik felfelé a legendás tőke. Bár több mint négy évszázados története során számtalan veszélyt túlélt, még napjainkban is termést hoz – minden évben.
„Talán egy kicsit meglepő, de a világ legöregebb szőlőtőkéje a mai napig terem. A növényről évente átlagosan 35-55 kilogramm szőlőt szüretelünk, amelyből bor készül. A termése azonban annyira különleges, hogy nem kerül kereskedelmi forgalomba.
A bort egy egyedi, Oskar Kogoj szlovén művész által tervezett, 2,5 decis palackba töltjük, amelyből évente mindössze mintegy száz darab készül.
És ezeket nem lehet megvásárolni. A palackok elsősorban protokollajándékként szolgálnak, és többek között államfők, uralkodók, diplomaták vagy más kiemelkedő személyiségek kapják őket” – tette hozzá büszkén az idegenvezető, aki meg is mutatta a különleges palackokat, természetesen egy vitrin biztonságában elhelyezve.
A világ legöregebb szőlőtőkéjének ma már saját himnusza is van, ami szinte minden maribori ünnepi alkalomkor, rendszeresen felcsendül. Az öreg tőkéről származó oltványok ráadásul szinte valamennyi kontinensre eljutottak, és az ország számos borvidékén nevelnek belőlük utódokat.
A növény köré az évszázadok során olyan erős helyi identitás és hagyomány épült, hogy mára Szlovénia egyik legismertebb nemzeti szimbólumává vált. Nem véletlenül.








































































































































































































