Eltávolították az agyát és eszközöket faragtak a vaskori nő csontjaiból

Egy új tanulmány alapján különös vaskori rítusról árulkodik az a sír, amelyet a skóciai Loch Borralie közelében tártak fel – számol be a Live Science. A kutatók szerint egy mintegy 2000 éve eltemetett nő maradványait halála után feldolgozták: agyát eltávolították, több csontját pedig eszközzé alakították, mielőtt visszahelyezték volna a sírba.

A kőhalomban egy 30 évnél idősebb nő és egy körülbelül 15 éves fiú részleges csontvázát találták meg. Korábbi vizsgálatok még állatok rágásának tulajdonították a maradványokon látható sérüléseket, az új elemzés azonban azt mutatja, hogy azok egy részét emberek okozták szertartásos céllal. A nő koponyájának alsó felén törést, a koponya belsejében pedig éles eszközzel ejtett vágásnyomokat azonosítottak.

Ezek a nyomok arra utalnak, hogy a nő agyát nem sokkal a halála után eltávolították. Ennek oka lehetett kannibalizmus, de az is elképzelhető, hogy a koponyát megőrzés céljával távolították el. További érdekesség, hogy három karcsontját és egy lábcsontját hegyes eszközzé faragták, majd gondosan visszahelyezték eredeti anatómiai helyükre.

Milyen rokoni kapcsolatban állt a két elhunyt?

Laura Castells Navarro, a Yorki Egyetem régésze és a csapat tagja szerint a csontváz kiterjedt manipulálását nagyon nehéz értelmezni. „Az a gondosság azonban, amellyel újra összeállították és eltemették, arra utalhat, hogy közössége nagy tiszteletben tartotta” – tette hozzá a szakember.

A másik elhunyt, egy tizenéves fiú maradványain nem észlelték hasonló beavatkozások nyomait. A DNS-vizsgálat alapján a két személy valószínűleg másodunokatestvéri kapcsolatban állt egymással, vagyis közös dédszülőkkel rendelkezhettek.

A genetikai elemzés további érdekességet is felfedett: a két elhunyt távoli rokonságot mutatott más skóciai őskori temetkezésekből ismert emberekkel, köztük az Orkney-szigetek lakóival. Ez arra utal, hogy az észak-skóciai közösségek jóval összetettebb kapcsolatrendszert tartottak fenn, mint azt korábban gondolták.

„Kutatásunk összességében azt mutatja, hogy Skócia északi partvidékének és szigeteinek őskori tengeri közösségei időről időre vándoroltak, valószínűleg kisebb csoportokban” – mondta Castells Navarro. A különleges sír így nemcsak egy rejtélyes temetési rítusról árulkodik, hanem arról is, hogy a vaskori Skócia lakói nagy távolságokon átívelő társadalmi kapcsolatokat ápoltak.