Magyarországi leletek írják át a népvándorlás koráról kialakított képet

Egy új, a Science folyóiratban megjelent tanulmány segít jobban megérteni, hogy miként alakult át a Kárpát-medence népessége a Nyugatrómai Birodalom bukása után. A nemzetközi kutatócsoport több mint 300, a Kisalföldön eltemetett ember genetikai, izotópos és régészeti adatait elemezte, hogy feltárja a kora középkori közösségek eredetét és társadalmi szerkezetét.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a népek nem egyszerűen vándoroltak Európában, ehelyett komplex társadalmi átalakulások zajlottak. A Koncz István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa és Yijie Tian, a Stony Brook University szakértője által vezetett csapat hét, a 3–6. századi temető maradványait elemezte. Az eredmények alapján a római kori lakosság genetikai összetétele rendkívül sokszínű volt: a dél-európai eredet mellett ázsiai és afrikai elemek is jelentős szerepet játszottak, tükrözve a birodalom kozmopolita jellegét.

A római uralom megszűnését követően azonban megnőtt az észak-európai eredetű genetikai összetevők aránya. Ez összhangban állhat a történeti forrásokból ismert langobárd vándorlásokkal, ám a kutatók szerint nem egyetlen nagy népmozgásról volt szó. Inkább hosszú időn át tartó kapcsolatrendszerek és fokozatos mobilitási folyamatok rajzolódnak ki, amelyek során az itt élők folyamatos kapcsolatban maradtak az északabbra fekvő területekkel.

Új eredmények írják át a korszakról kialakított képet

A vizsgálat azt is feltárta, hogy az új közösségek szerkezete rendkívül változatos volt. „Korábban úgy gondoltuk, hogy ezek a temetők nagyjából hasonló, falusias jellegű, családi alapokon szerveződő közösségekhez tartoztak. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a kép ennél jóval összetettebb” – mondta Koncz István.

Egyes temetőkben nagy, rokonsági alapon szerveződő elit családok domináltak, míg más közösségekben alig mutatható ki genetikai rokonság a temetkezők között. Jó példa erre a hegykői lelőhely, ahol az északi eredetű népesség tagjai szoros rokonsági hálózatokat alkottak, és gazdag sírmellékletekkel temették el őket. A közeli Szelestén viszont a különböző eredetű családok keveredése volt jellemző, ami eltérő társadalmi berendezkedésre utal.

A kutatók szerint az eredmények árnyalják a „népvándorlás koráról” alkotott hagyományos képet. Patrick Geary történész, a Princeton Egyetem munkatársa úgy véli, a leletek azt mutatják, hogy a genetikai örökség, az anyagi kultúra és a korabeli forrásokban szereplő népnevek nem fedik egymást egyszerűen. Az újonnan érkezők és a helyi lakosság sokféle módon kapcsolódott össze, és ezekből a kapcsolatokból alakultak ki a Nyugatrómai Birodalom utáni Európa új politikai és társadalmi rendszerei.