Előkelő nő és újszülött gyermek nyugodott a szibériai sírban

Egy új tanulmány alapján egy, a 10. században eltemetett előkelő nő sírját tárták fel Dél-Szibériában, a Szajánok hegységében – számol be a Live Science. Oleg Mitko, a Novoszibirszki Állami Egyetem munkatársa és kollégái szerint a nyughely különlegességét az adja, hogy a nő mellé egy újszülött gyermek maradványait, valamint egy ló lenyúzott bőrét és csontjait is elhelyezték. Utóbbi a korabeli sztyeppei nomádok sajátos temetkezési szokása volt, ősi magyar sírok esetében is széles körben dokumentálták.

A nyughelyet 2014-ben fedezték fel egy vasútépítést megelőző feltáráson. A leletek elemzése és konzerválása ugyanakkor annyira komplex volt, hogy a kutatók csak most publikálták az eredményeket.

A becslések alapján a nő halálakor körülbelül 40 éves lehetett. A temetkezés különlegességét nemcsak a mellékletek száma, hanem azok minősége is jelzi. A sírban

• aranyozott bronz fülbevalók;
• egy vastőr;
• egy gyapjúfonáshoz használt orsóvég;
• valamint egy szertartásosan összetört bronztükör töredékei kerültek elő.

A tükör díszítésén szőlőfürtökkel tarkított kanyargó inda látható, amely a kínai Tang-dinasztia (618–907) elit nyughelyeiből ismert motívum.

Miről árulkodik a szibériai sír?

„Teljesen nyilvánvaló, hogy messze nem hétköznapi sírról van szó” – nyilatkozta Andrej Poljakov, az Orosz Tudományos Akadémia régésze és a feltárás vezetője. „Az egész Szaján-Altaj régióban alig akad néhány tucat hasonló temetkezés.”

A kutatók több tucat lószerszámot találtak, köztük egy különösen díszes kengyelt. Ennek stílusa kínai, indiai és perzsa hatásokat egyaránt tükröz, ezért valószínűleg nem mindennapi használatra, hanem inkább reprezentációs célokra szolgált. A korabeli nomád hagyomány szerint a lovat úgy szerelték fel, hogy a legdíszesebb kengyel a bal oldalon, jól látható helyen legyen elhelyezve.

A szénizotópos kormeghatározás alapján a sír egy tág periódusba, a 9–13. század közé tehető, ám a tárgyak stílusa a 10. századra utal. A leletek azt jelzik, hogy a nő és a gyermek a korabeli társadalom legfelsőbb rétegéhez tartozhatott, a különböző hagyományokat ötvöző tárgyak pedig a belső-ázsiai sztyeppei csoport kulturális interakcióiba engednek betekintést.

A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák: nem biztos, hogy az elhunyt életében használta az érintett tárgyakat. Elképzelhető, hogy olyan családi értékekről van szó, amelyeket a rokonság helyezett a sírba a temetés során. A szinte teljes lószerszám-együttes önmagában is rendkívül ritka leletnek számít a térségben.