Így maradtak életben a világ peremén élő ősi emberek

A Szibéria sarkvidéki részén található Zsohov-szigeten évezredekkel ezelőtt egy meglepően sikeres közösség élt. A szakértők hosszú ideig úgy hitték, hogy az egészen extrém környezetben, a világ peremén megtelepedett kultúra elszigetelt volt, ma azonban már tudjuk, hogy a helyiek több ezer kilométeren átívelő kapcsolatrendszert tartottak fenn. Az egykori szigetlakók különleges túlélési stratégiáit az IFLScience járta körbe.

Mit tudni a Zsohov-sziget egykori lakóiról?

A lelőhely a korai holocén idején, nagyjából 8250 és 7800 évvel ezelőtt volt lakott. Akkoriban a tengerszint a mostaninál alacsonyabb volt, így a ma szigetet alkotó terület még összeköttetésben állt a szárazfölddel. A régészek számos kőeszközt és több száz mamutagyarból készült tárgyat találtak itt, ami arra utal, hogy a közösség egész évben fenn tudta tartani magát a szélsőséges körülmények közepette.

A túlélés azonban nem volt egyszerű. A korábbi elemzések alapján tavasszal és nyáron a tundrán vándorló rénszarvascsordák jelentették a fő zsákmányt, télen viszont a vadászoknak gyakran jegesmedvékre kellett vadászniuk. A kutatók szerint elsősorban nőstény egyedeket ejthettek el, amelyeket téli rejtekhelyeiken kerestek fel, miközben azok bocsaikat gondozták.

A település fennmaradásában kulcsszerepet játszhattak a kutyák. A lelőhelyen kerültek elő a világ legkorábbi ismert fa kutyaszánjai, ami arra utal, hogy a terület lakói ebeket tenyésztettek közlekedési céllal.

Félreismertük az ősi embereket

Vlagyimir Pitulko, az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa és kollégái 2019-es tanulmányukban kifejezetten a tárgyi leletekre fókuszáltak. Az évek során 79 darab obszidiáneszközt tártak fel a szigeten, a csapat 14-et vetett részletes geokémiai elemzés alá.

Kiderült, hogy a leletek alapanyaga a több mint 1500 kilométerre fekvő Krasznojei-tó környékén fekszik. Ez arra utal, hogy a sarkvidéki vadászok nem elszigetelt csoportként éltek, hanem egy hatalmas cserehálózat tagjai voltak.

A becslések alapján ez a kapcsolatrendszer akár négymillió négyzetkilométeres területet is lefedhetett Északkelet-Szibériában. A rendszerben valószínűleg nem pusztán tárgyak, hanem szokások és ismeretek is új otthonra leltek. Feltételezhető, hogy ez a hálózat is szerepet játszott a Zsohov-sziget lakóinak sikerében.

Az adatok megerősítik azt az egyre megalapozottabb elképzelést, amely szerint az őskori emberek a vártnál sokkal mobilisabbak és szervezettebbek voltak. A sziget lakói például kutyaszánjaikon óriási távolságokat tehettek meg.