Új kutatás írja át Amerika első vadászainak történetét

Egy új tanulmány megkérdőjelezi azt az elképzelést, amely szerint Észak-Amerika első ismert kultúrájának tagjai dárdavetővel, úgynevezett atlatllal vadásztak mamutokra és más nagytestű állatokra – számol be az IFLScience. A statisztikai elemzések azt mutatják, hogy ez a fegyvertípus csak mintegy 4000 évvel a Clovis-kultúra eltűnése után jelent meg a kontinensen.

A Clovis-kultúra nagyjából 13–12 ezer évvel ezelőtt létezett Észak-Amerikában. Az ősi társadalom tagjairól régóta feltételezik, hogy nagyvadakra specializálódtak. Ebben elviekben nagy segítségükre lehettek az atlatlok: ezek a kampós végű kézi eszközök jelentősen megnövelik a hajítódárda sebességét és hatótávolságát.

A kutatók sokáig úgy vélték, hogy a hajítók tették lehetővé a zsákmány biztonságos elejtését. A feltételezést azonban régészeti leletek nem támasztják alá.

Nem úgy vadásztak, mint eddig hittük

A Clovis-lelőhelyeken eddig egyetlen atlatlt sem találtak, a tíz legrégebbi ismert amerikai példány pedig csupán 9300–6100 éves. Metin Eren, az amerikai Kenti Állami Egyetem munkatársa és kollégái a közelmúltban statisztikai modellt alkalmazva megállapították, hogy a fegyvertípus legkorábban körülbelül 9996 éve jelenhetett meg Észak-Amerikában.

Mint Eren kiemelte: nagyjából 4000 éves rés tátong a Clovis-kultúra eltűnése és az atlatl várható megjelenése között. „Ez még csak nem is közeli időpont” – húzta alá.

Ha valóban nem használtak dárdahajítót, akkor a Clovis-vadászok feltehetően egyszerűbb hajító- vagy szúrófegyvereket használtak. Ez jóval kockázatosabb vadászati módszer lehetett, hiszen a vadászoknak közelebb kellett merészkedniük a prédához, igaz, bizonyos helyzetekben előnyt jelenthetett a nagyobb becsapódási energia.

A friss eredmények egy másik érdekes jelenségre, a konvergens technológiai evolúcióra is rámutatnak. Az atlatl az őskori Eurázsiában már korábban is ismert volt, ám az amerikai leletek alapján úgy tűnik, hogy az Újvilágban ettől függetlenül, önállóan találták fel.

„A konvergens evolúció rendkívül gyakori, mind a biológiai, mind a kulturális fejlődés során” – mondta Eren. Mint kiemelte: a lönböző kontinenseken élő vadászó-gyűjtögető csoportok hasonló problémákkal szembesültek, ezért hasonló megoldásokat dolgoztak ki.