Meglepően változatosak voltak az utolsó neandervölgyiek

Úgy tűnik, a beltenyészet nem feltétlenül járult hozzá a neandervölgyi emberek bukásához.

Egy új tanulmány alapján meglepő genetikai sokféleséget mutattak az utolsó neandervölgyiek – számol be a Live Science. Korábban több vizsgálat is arra utalt, hogy egykori rokonaink bukásához akár a beltenyészet, a genetikai „elszegényedés” is hozzájárulhatott, a friss eredmények azonban árnyalják a képet.
A szakértők 27 újabb neandervölgyi genetikai adatait elemezték, a mintában egy kivételes jó állapotú genom is megtalálható volt. A korábbi elemzések főként szibériai maradványokra épültek. Ezek kis, egymástól elszigetelt közösségektől származnak, amelyekben gyakori volt a rokonok közötti szaporodás. Ez aztán torzíthatta az eredményeket, elvezetve ahhoz a következtetéshez, hogy a neandervölgyi emberek 40 ezer évvel ezelőtti eltűnésében a beltenyészet is szerepet játszott.
Alba Bossoms Mesa, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet doktorandusza és kollégái most Belgium és Franciaország tíz lelőhelyének csontjait vizsgálták meg. Úgy tűnik, az északnyugat-európai neandervölgyiek egy nagyobb, egymással genetikai kapcsolatban álló populációt alkottak, és sokuknál alig mutatható ki a beltenyésztés nyoma. Emellett genetikai diverzitásuk sem volt kisebb, mint korábbi rokonaiké.
Igen sokfélék voltak a neandervölgyiek
Mint Bossoms Mesa kiemelte: nagyon örül, amiért sikerült eloszlatniuk a beltenyészet okozta kihalás tévhitét. A kutatók azt is megállapították, hogy az utolsó európai neandervölgyiek legalább négy elkülönülő genetikai csoportba tartoztak, amelyek melegebb éghajlatú időszakokban alakulhattak ki. Ezekben a periódusokban a kedvezőbb környezeti feltételek lehetővé tették a népesség növekedését és terjeszkedését.
Északnyugat-Európa neandervölgyiei akár 500 generáción át egy térben élhettek az európai modern emberekkel, ennek ellenére az érintett csoportoknál nem észlelték a keveredés nyomát. Ez azért különösen érdekes, mert a két faj bizonyítottan szaporodott egymással.
Bossoms Mesa szerint a neandervölgyiek több százezer éven át fennmaradtak Eurázsia hatalmas területein, így nagy változatosság jellemezte őket. „Nem helyes általánosítani a neandervölgyiekkel kapcsolatban, a sokféleséget mindig szem előtt kell tartani” – nyilatkozta.
A mostani eredmények megerősítik, hogy a neandervölgyiek kihalásának hátterében nem egyetlen tényező állt, az kifejezetten komplex folyamat volt. Eltűnésükhöz valószínűleg a környezeti változások, a modern emberrel való versengés és egyéb tényezők is hozzájárultak.








































































































































































































