Ősi gyermekbántalmazásról árulkodhat egy 6000 éves lelet

Egy új tanulmány alapján a Közel-Kelet eddigi legrégebbi gyermekbántalmazására utaló nyomait észlelhették egy csecsemő 6000 éves maradványain – számol be a Live Science. A kutatók szerint a jelek arra utalnak, hogy a kisgyermeket ismétlődő külső erőhatások érték, bár azt nem lehet megállapítani, pontosan ki okozta a sérüléseket.

A maradványokat a mai Szíria területén, az egykori Tell Brak városában tárták fel. A település a világ legkorábbi városai közé tartozott, a csecsemőt i. e. 4200 és 3900 között temették el a helyi gyermektemetőben.

Aleksandra Grzegorska, a Varsói Egyetem munkatársa és kollégái a fogak fejlődése alapján megállapították, hogy a gyermek halálakor 6–9 hónapos lehetett. A csontváz vizsgálata során négy bordatörést észleltek a szegycsont közelében, elváltozást figyeltek meg a jobb combcsonton, valamint mindkét oldalon sérüléseket detektáltak a koponyán.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónk itt érhető el.

Grzegorska szerint egy ilyen korú kisgyermek bordáinak egyszerűen nem lenne szabad eltörniük. Mint kiemelte: a bordatörések felnőtteknél viszonylag gyakoriak, csecsemőknél azonban sokszor bántalmazásra utalnak.

Mi történhetett a babával?

A szakértők több lehetséges magyarázatot is kizártak, köztük az angolkórt, a skorbutot, a szülés közbeni sérüléseket és az olyan betegségek okozta erős köhögést, mint a tuberkulózis. A csontok fejlődése alapján a gyermek nem szenvedett olyan rendellenességben sem, amely hajlamosabbá tette volna a törésekre.

A kutatók a csecsemő maradványait további, ugyanabból a temetőből származó gyermekcsontokkal vetették össze. Egyikükön sem találtak hasonló bordatöréseket, ami tovább erősíti, hogy a sérülések rendkívülinek számítottak.

A kutatók ugyanakkor óvatosan fogalmaznak, és nem használják egyértelműen a gyermekbántalmazás kifejezést. Ehelyett „gondozó által okozott erőszakról” beszélnek, mivel a régészeti bizonyítékokból nem állapítható meg sem az elkövető személye, sem a szándékosság. „Sok ókori társadalomban a gyermeknevelés nem kizárólag a szülők feladata volt, hanem több családtag is részt vett benne” – hangsúlyozta Grzegorska.

A részben begyógyult törések arra utalnak, hogy a baba a sérülések után még egy ideig életben maradt. A kutatók felvetik, hogy az akkoriban gyorsan növekvő Tell Brak társadalmi átalakulása és a korai városiasodással járó feszültségek is szerepet játszhattak az erőszakban, ezt azonban a bizonyítékok alapján inkább spekulatív megállapításnak tűnik.

A gyermekbántalmazás régészeti nyomai rendkívül ritkák, korábban csupán néhány hasonló esetet írtak le egyiptomi, franciaországi és litvániai leletek alapján.