Sörszökőkút áll egy szlovén kisvárosban, egy lottómilliárdos adójából építették

Žalec mindössze pár óra autóútra fekszik Magyarországtól, de valami olyan ritkaságot rejt, amire egész Európában nincs máshol példa. A szlovén kisváros főterén ugyanis nem víz, hanem sör csordogál a főtér egyik szökőkútjából.

Mindössze egy chipes korsóra van szükségünk ahhoz, hogy megkóstoljunk akár ötféle, mindig változó kínálatú helyi nemes nedűt. Akad köztük fekete, mint a híres ír Guinness vagy épp ragyogó zöld, mint a menta vagy a sör alapanyagát jelentő, „zöld aranyként” is sokszor emlegetett komló.

Szabadtéri kóstolóhely, a környék legjobb söreivel

A speciális söröskorsóval a kezemben odasétálok az egyedi szökőkúthoz. A bronzból és üvegből épített, két félköríves tömb a környék jellegzetes söralapanyagára, a komló virágjára utal, a tetejükön futó rézszalag pedig egyértelműen a frissen csapolt sör habját idézi. Innen már csak annyi a dolgom, hogy a korsót a megfelelő érzékelőhöz érintsem.

A sörszökőkút öt csapjából egyenként egy deci kóstolót csapolhatok, mindegyik másik szlovén főzde sörét kínálja, a könnyebb, termálvizes lager‑től a komlóban gazdag, borostyánszínű ale‑ig. Miközben a korsót töltöm, a tér közepén álló installáció egyszerre működik dizájnos emlékműként és szabadtéri kóstolóhelyként, ami bizony látványos bizonyítéka annak, hogyan lehet a komlóvölgy hagyományából 21. századi, vonzó turisztikai attrakciót varázsolni.

„A szökőkút egyben tisztelgés Simon Kukec, a 19. század végi sörfőző és vállalkozó előtt, akit a szlovén söripar egyik úttörőjeként tartunk számon. Kukec pont innen, Žalecből indulva járta be az Osztrák-Magyar Monarchia és a világ sörfőzdéit.

A modern technológiákból inspirálódott, amikor korszerűsítette a helyi sörgyártást, majd összevonta a žaleci és a laškói sörfőzdét és megteremtette azt az üzemet, amelyből később Szlovénia egyik legfontosabb sörgyára, a Pivovarna Laško kinőtt”

– mesélte helyi idegenvezetőnk, Urska Cigler, aki saját bevallása szerint maga is nagy komlórajongó, de inkább az illatát, mint az ízét szereti.

Két sör kóstolása között elárulta azt is, hogy a környéken rengeteg a termálforrás, és a szökőkút egyik csapja erre építve kifejezetten egy olyan sört is kínál, amelyet a közeli Kukec‑termálvízből főznek. Hogy miért? Nos, egy újszerű megközelítés és ötlet végett.

Vegyük elsőként a sör öt, klasszikus összetevőjét, mint a malátát, komlót, élesztőt, a ráfordított időt és persze a vizet. Ezen a szlovén vidéken utóbbit a termálvízzel helyettesítik, ami meglehetősen lágy, ásványi összetétele révén kerekebb, fogalmazzunk úgy, simább ízt ad a sörnek.

Lottómilliárdos finanszírozta a sörimádók élményét

Amikor 2014‑ben két žaleci játékos összesen mintegy 28 millió eurót nyert az Eurojackpot játékon, a szlovén jogszabályok szerint a nyeremény 15 százalékát automatikusan az a település kapta meg adó formájában, ahová a szerencsés nyertesek állandó lakcímét jegyezték be.

A váratlanul érkező, többmillió eurós összeget végül látványos és nem igazán mindennapi módon használták fel. A város a lottóadóból beérkező pénz egy részét magánadományokkal és vállalati szponzorációval egészítette ki, hogy megépítse Európa első sörszökőkútját.

A városi tanács 2016 elején szavazta meg a sörszökőkút megvalósítását, ennek teljes költségét ma nagyjából 340-350 ezer euróra becsülik. Az egyedi ötlet megvalósítását végül néhány hónappal később, szeptemberben avatták fel Žalec főterén.

„A történetet a helyiek ma úgy mesélik, hogy a zöld aranyként emlegetett komló hozta meg a település szerencséjét.

Ez tette lehetővé egy olyan, közösségi beruházás és hosszútávú, identitáserősítő fejlesztés megvalósítását, amely egyszerre szolgálja a turizmust, a helyi gazdaságot és az évszázados komlótermesztés kulturális emlékezetét.

A sörszökőkút mellé megálmodott, komlómotívumokkal díszített tér, a közeli komló‑ és sörmúzeum, valamint a komlóföldekre szervezett túrák mind ezt a történetet mesélik tovább” – mutatott rá Urska Cigler, hogyan lett egy lottónyeremény adójából egy központi találkozóhely.

Söralapanyag, illóolaj és sok más

Szlovéniában évente nagyjából 2-2,8 ezer tonna komlót termelnek, ezek döntő része a Savinja‑völgy ültetvényeiről érkezik, ami Európa egyik legfontosabb komlótermelő régiójává teszi az országot. Ennek állít emléket a komló- és sörmúzeum. A falakon lógó régi mérlegek és zsákok mellett számos fotó, videó és eszköz mutatja be a komló történelmi útját a régióban.

De ennél sokkal többet tudhatunk meg. A múzeum feliratai elmagyarázzák például, hogy botanikai értelemben megkülönböztetjük egymástól a női és hímivarú komlótöveket, de a sörfőzéshez kizárólag a gyantában és illóolajokban gazdag női virágzatokat, a „lupulus” tobozkáit használják, amelyekből a keserűséget és az illatot adó anyagokat főzik ki.

10 fotó

„A komló igazán hosszú életű, és a földalatti gyökértörzséből évről évre újrahajtó évelő. Az akár tízméteresre is felkúszó töveket nagyjából három évtizedenként kell cserélni, de csak olyankor, ha kimerül a talaj vagy újabb, piacképesebb fajtákat telepítenek a völgybe.

A termelés sikeréhez pontosan szabályozott körülmények kellenek, és a Savinja‑völgy vízhálózata, csapadéka és nyári hőmérséklete együtt egy olyan kombinációt tud adni, amelyhez a világon csak néhány másik komlóvidék, például Németország vagy Anglia bizonyos régiói hasonlíthatók”

– kísér minket végig a négyemeletes múzeum egyes részein Urska Cigler, aki szemléletesen elárulja, hogy a komló kacsai akár egy kétemeletes házat is befutnának, ha nem állítanák meg őket időben.

Miután bejárjuk a komlókészítés egyes szakaszait, kiderül az is, hogy a komló a jól ismert sörkészítés mellett más területeken is bizonyított már. A szárított tobozokat párnákba varrva nyugtatóként is használhatjuk, teák és tinktúrák formájában pedig az idegrendszerre gyakorolt enyhe, altató‑hatású gyógyhatását tesztelhetjük.

Ám a „zöld arany” illóolaj‑profilja fajtánként változik, ezért is használják a különböző komlófajtákat eltérő sörtípusokhoz. Nem véletlen, hogy más kerül egy könnyű lagerhez, és megint más egy illatos, komlódömpinges IPA‑hoz.

Körutunk végén a jelenbe érünk, ahol a sörszökőkút mellett a minden augusztusban megrendezett, Hmeljarski likof névre hallgató komlófesztivál mutatja, hogyan él tovább a komló iránti tisztelet a Savinja‑völgyben.

A szlovénok ilyenkor díszfelvonulásokat, komlószépségversenyt és sörkóstolókat tartanak, miközben hagyományosan a választott komlóherceg nyitja meg jelképesen a szüretet. Amire nem mellékesen mintegy harmincezren gyűlnek össze minden évben, ami jó fokmérője annak, mennyire erősen támaszkodik a völgy a komlóra, mint többgenerációs identitáselemre.